Azaz a játéknak vége. Mármint a játék játék részének. Innentől ez már komoly dolog. Számra tapasztott két tenyerem peremén gyűlnek a könnyek... Gyűlnek és fájnak... Nem látom már tőlük az éjszakát, a fényeit, meg azt, amiben nemrég még gyönyörködtem...Most ránézek és csak szörnyűlködök...hogy mit tettem.