Mint néma hegedű
egyedül, elhagyottan,
vérér húrjaimban kétezer éve
hallgat egy dallam.

De Te megtaláltál.
Kék árnyad rám hajlott
lefújtad rólam a sűrű port,
s bűvös ujjaid hegyén
felzúgott hozzád mély zeném.

Most vak éjeken
a világ egébe
úgy zokoglak,
hogy kigyullad tőlünk
minden hideg csillag.

Tehát, mint már írtam: csütörtökön Milannal Szimpla volt. Kaptam szépkönyvet.

- Dejó! És ezt komolyan most vetted nekem...?
- Nem, egy ügyfelemtől kaptam néhány szép könyvet, hogy ajándékozzam oda azoknak, akiket szeretek...
 

Később. Egy fröccsel és egy korsó sörrel később...:
- Hozhatnál nekem még egy fröccsöt...!
- Éééén...???!
- Igen. Akarom nézni, ahogy a leopárd vadászni indul a székek közt... (mármint én a lao-mintás ruhámban)