Tegnap este megint nyeremény-színház.
Komédium: Striptease 

Fekete falak előtt Gáspár Sándor és Eperjes Károly.
Két ajtó, melyeken át elénk esnek - nem tudjuk honnan és nem tudjuk hová. Míg az ajtók nyitva állnak, nem jut eszükbe visszamenni. Mire G.S. eszébe jut, addigra az ajtók hirtelen bezárulnak.

Azután a nagy feketeségben megjelenik egy fehér kéz. Benyúl a térbe az ajtó mögül, csak a kezet látjuk.

A kéz pedig követel. Nem szól semmit, csak parancsol.

Komédiának van titulálva a darab, és néhol valóban nevettünk.
De...ez nem játék.
Véresen komoly dolgokról szólt.

Más.
A múltkori, táncszínházi előadásról talán nem is írtam. Egyetlen fiatal fiú táncolt, nagyjából egy órán át. Néha teljesen meztelenül.

A lényeg, hogy mindkét előadás közben az zakatolt a fejemben, milyen fantasztikus fotókat lehetett volna csinálni a performancekről.