És ráhányni.

Tudom, az eredetit J.A. még továbbgondolta, nem állt meg konkrétan a hányásnál. Én most sokmindent tudok, de gondolkodni nem.

A szinglilét egyik tépelődési forrása: a blog. [the blog] 
Ha találok majd valakit, megmutasam-e neki a blogot? Írjam-e tovább? Írjam és megmutassam? Írjam, de ne mutassam? Ne írjam és ne is mutassam... (ez már majdnem olyan, mint nullával osztani...)

Szóval érted.

A másik alapvetős probléma: mi van, ha egy olvasóm kezd el érdeklődni utánam? Jójaz nekem? Jó, mert itt megnyílok, megismer és az milyen kurvajó dolog.
Vagy pont hogy nem, mert annyira belémlát, hogy pontosan fogja tudni, mivel lehet az ujja köré csavarni térdre kényszeríteni a szó minden értelmében.

Azokról az esetekről most nem értekezek, amikor egy potenciális szerelmet, aminek blog nélkül lett volna esélye, elméletben, a blogomból áradó ÉN riasztott el. Ezt most hagyjuk, bár valami azt súgja, hogy ezek vannak a többségben.

Amikor Csillagszemű rámtalált, meg egymásba gabalyodtunk, a lehető legjobban jöttem ki a fent említett problémákból, hiszen pont az tetszett meg neki, amit itt olvasott, élőben még picit jobb voltam, mint valaha is merte hinni és továbbra is írhattam a blogot, ő meg olvasta. A magáncuccainkat igykeztem kihagyni.

És akkor eljött a MOST.
Ez...ez picit ahhoz hasonlít, mint mikor a legjobb barátodba beleszeretsz, aztán szakítotok. És mennél szétsírt fejjel vígaszért a legjobb barátodhoz, vállonsírni, satöbbi, Aztán csak koppansz egy kurvanagyot, mert hiszen épp most szakítottál VELE.

Vagy ez nem is hasonlít...?
Már nem is tudom...

Lényeg, hogy most várnom kéne, a jóslat is ezt dumálta. És míg várok, itt tépelődhetnék, nyíltan, hiszen erre való ez a szar. Mindig is ezzel terroriz terapizáltam magam. Segített átgondolni, szétmarcangolni a dolgokat, míg belefáradtam és nem volt erőm semmihez, vagyis a lehető legjobbat tettem: nem tettem semmit.

De ez most nem lehet. Egyrészt mert tényleg nem teregethetem ki ennyire valaki más életét. Másrészt ha Csillagszemű is esetleg olvassa, -bár, szerintem mostanában nincs ideje olvasni- akkor a látszólagos tétlenségem rögtön aktiválódik...amit nem akarok. Jobb a tétlenség.
Harmadrészt pedig: nem akarok olyat mondani neki, amit később megbánhatok.
Negyedrészt pedig: sokféleképpen lehet az ember meztelen, de néhány titok, sejtelem azért maradjon rejtve.