Nemrég azzal kezdtem, hogy
"Hogy mit és miért írok, azt most nem fogod érteni, de nézd el nekem. Nekem most ezt muszáj...erről írnom, magamból, mert fáj, de úgy kell írnom, hogy senki ne érthesse. Na. Ilyen is van."
Aztán végül még tépelődtem, szótlanságba kötöttem magam gúzsba, de...most megpróbálom. Bár...most épp az angol leckén kellene gyötörnöm az agysejtjeimet... 

Amikor csak a naplóm volt, kedvesem pedig még nem, nem tudtam eldönteni, hogy mi lesz majd, ha