Melyik a kedvenc virágom? - sokszor kérdezték már. Az egyik kedvencem a fehér rózsa. A másik pedig épp az, amelyiket kapom.

Ma nagyon sűrű nap volt és azon gondolkodtam, hogy írok már egy nyílt levelet, valahogy így:

"Kedves Barátaim!
Nemsokára nagyon-nagy szükségem lesz Rátok és a segítségetekre, mert annyi minden szép és jó történik velem, hogy minden emberi számítás szerint jönni fog hamarosan valami, ami letaglóz és padlóra küld. Szeretném, ha számíthatnék majd rátok a bajban..."

De ma még nincsen semmi baj. Sőt.
Bridget és F bejöttek hozzám megnézni a képeimet. Nagyon örültem és kaptam fehér rózsákat. Bridget megígérte, hogy ír róla.
Azután pedig hosszú-hosszú kihagyás után találkoztam Msével. Ő (is) arról híres, hogy egy Kedves Olvasóm. :-))) Elhívott egy csodás kis Chopin-előadásra, gyertyafénnyel, magyar borral fűszerezve, ide:

És ha még nem kaptam volna eleget...elhozta a szülinapi ajándékomat, ami várt rám, már csaknem egy éve... Egy újabb kis csoda-ajándék. Hegyi kristály, ami nem csillog, mégis tündököl...
André Kertész után egy újabb képeskönyvet kaptam Tőle: Egy kollekciót Sam Show Marilyn Monroe fotóiból.

Meg egy kis gyöngyszem-beszélgetést.
Ami a könyvet illeti...kibírtam egészen hazáig, csak már az olvasólámpa fénykörébe és paplanba burkolózva néztem bele és kezdtem el sírni egy sort. Annak idején, tavaly december környékén André Kertészt is megsirattam, a Mammut kávézójában, mikor megkaptam.

Aztán a mobiltelefon kis kijelzőjén elolvastam Bridget bejegyzését és a helyzet nem változott...bőgtem tovább.
Hosszú idő óta először...végre örömömben.

Már csak egyetlen apró hajszálon múlik, hogy ki is mondhassam, tényleg oltári boldog vagyok.