Épp az épületünk alaprajzán írogatom a helyiségek megnevezéseit magyarul meg németül. Csak gondoltam, benézek ide, Hozzátok is egykicsit.

Bertold Drágám, van egy rosszhírem: a szolibérlet utolsó két kockáját először nem találtam, aztán tényleg elveszítettem, aztán megtaláltam, végül pedig lejárt... Szóval, a szoláriumot azt valahogy nem nekem találták ki. A fehér ember színe fehér és kész.

Lassan végzek a képek bekeretezésével, egyre jobban hiányoznak azok a fotók, amelyekről helyhiány miatt le kellett mondanom.

Szegény Csillagszeműnek már az agyára mászok a sok nyafogásommal, mert hát már olyan iszonyú régen nem láttuk egymást...és annyira hiányzik, hogy néha csak összecsuklanék a földre a sarokba és sírni tudnék a fájdalomtól...vagy toporzékolnék, mint régen...a tesóm, ha nem mehetett hintázni és aztán anyu a seggére ütött egyet...

Már nincs is szó a legtöbb mindenre, amit érzek.