Reggel házhoz hozta a futár a képeimet. 29 db kinagyított fotóm, kb. A4 méretben. Hát persze, hogy összeúsztak a fotókon a látnivalók a szemem előtt...

Idővel minden értelmet nyer, mostmár tudom.
Amikor néhányakat idegesített, hogy folyton kattingatok...amikor azt kérdezték, hogy
"És? mit csinálsz velük? nézegeted őket...?" amikor egy csipet szánalom ízesítette tekintetüket (ízlés szerint...) ha látták, hogy belemerültem egy-egy kép számítógépes vágásába, alakításába...akkor még én sem tudtam. Még nem értettem és nem láttam, hogy tényleg...mire jó ez...?
Mi a fenének csinálom?

Amikor néhányakat idegesített, hogy folyton verem a billenytűket és bámulom a monitort, írok, írok...hol hülyeséget, hol nyafogást, hol komolykodni próbáltam...hol csak sírtam...egy karakter-egy könnycsepp... bizonyára mind a mai napig léteznek emberek, akik lesajnálják a napló és/vagy blogírókat... Én is "blogolok" - mondtam...
"És? mit csinálsz vele? visszaolvasgatod...?" akkor még én sem tudtam. Még nem értettem és nem láttam, hogy tényleg...mire jó ez...?
Mi a fenének csinálom?

Ma pedig kézbevehettem őket... Persze, tudom, más is hivatott már elő tekercs filmet, százával... De...ez nem olyan.
Ez nem tekercs.
Ezek a legjobbak.

És amikor "blogon nyert" Kedvesem szemében meglátom magam...elrejti kezem az övéiben...akkor is ugyanazt érzem.

Hogy a dolgok idővel értelmet nyernek.