- Szeretlek...
- Nocsak? Le mered írni?
- á...ezt most csak idéztem valahonnan...
- Akkor...kérlek, hogy máskor ilyen esetben használd az idézőjelet...
- Szóval, ott tartottam, hogy szeretlek.<BLOCKQUOTE dir=ltr style="MARGIN-RIGHT: 0px">
<P align=justify>- Szeretlek...<BR>- Nocsak? Le mered írni?<BR>- á...ezt most csak idéztem valahonnan...<BR>- Akkor...kérlek, hogy máskor ilyen esetben használd az idézőjelet...<BR>- Szóval, ott tartottam, hogy szeretlek...azt hiszem...<BR>- Nem is lennél gretagarbo, ha nem raknád némely nagyon fontos gondolatod mögé a <EM>talán</EM>, <EM>azt hiszem, legalábbis, gondolkodom még</EM> szavak valamelyikét.<BR>- Milyen rég nem grétagarbóztál!<BR>- A naplódat mikor folytatod?<BR>- Mézem, majd ha lesz időm... <EM>Olyan időm. </EM>olyan, hogy majd lesz leírni való gondolat is a fejemben, nem csak Te...És nyugtom is lesz a fejemben, nem csak az, hogy miért nem vagyok ott... A naplónak meg annyi. Nem is kell gondolkodnom azon, hogy írjam-e tovább...mert nem tudom tovább írni.<BR>- Ezt nem engedhetem. Nem akarlak elrontani...<BR>- Már elrontottál :-) GG-nek befellegzett...</P></BLOCKQUOTE>
<P align=justify>Annyi minden van. Történik. Pedig nem történik szinte semmi, de mégis. Csak mindennap bejövök dolgozni, mint máskor, minden nap bekapcsolom a számítógépet, mint máskor. De mostmár semmi nem olyan, mint máskor. Mert a túloldalán...a Minden túloldalán ott ül és vár rám Ő.<BR>És olyan, mintha egész nap vele lennék. Hát, jó, nem... de majdnem.<BR>Sajnálom, hogy....</P>
<P align=justify>Nem. Egy frászt sajnálom. Nem sajnálok semmit, de semmit, minden pont úgy jó, ahogy van. </P>
<P align=justify>Majd ha kiderül, hogy mégse...akkor azt meg úgyis megtudjátok, mert itt fogok a saját nyálamon csúszni, kínok közt...a szemetek előtt, sorokban.</P>
<P align=justify>Inkább írok arról, hogy voltam M-mel spinningelni. Még hétfőn, de még mostanra sem hevertem ki.... Nehezen értem, ezek után főleg, hogy ki mit szeret a bicajozáson.<BR>Vagy egyszerűen... béna vagyok... Mindenesetre a nemtudommilyen csontom.....ott...IGEN, OTT, még most is úgy fáj, érintésre, IGEN, ÉRINTÉSRE... mintha ... Na. szóval, érted. Ülni már tudok...  <BR>Ja, lovagló ülésben...</P>
<P align=justify>Bár, biztosan van valami turpisság a dologban, mert <EM>közben</EM> nem fájt, csak amikor leszálltam. <BR>Hehe... szóval, tehát nem szabad abbahagyni a tekerést...?</P>