Az én szívem.

Az én Szívem, az egy olyan Szőke Herceg, akinek 150 paripája van.
És mind a 150 pacinak tud parancsolni egykézzel. Mert a másik keze ugyanis általában az én kezemben van vezetés közben. És ez az én Szívem azt mondta nekem tegnap, hogy "Figyelj csak Édes, a blogból nem is derül ki, hogy én vagyok neked egyátalán...mert az ebédhordó gyerekről írsz..." Úgyhogy most már tudjátok, hogy van Szívem.
Csütörökön olyan ügyes volt, hogy eljött értem egészen hazáig és nem is engedett el egészen péntekig együtt voltunk, Vácott. Szóval, Vác mostmár erről is híres. Meg a szép főteréről, ahol fagyiztunk.
Fejben kész van már a közös jövő. Aztán majd meglátjuk.
Reggel elment, aztán visszajött hozzám, mellém a takaró alá, jéghideg volt a lába...És volt egy dolog, amivel nagyon megnevettetett, de...azt nem írhatom le...Pedig nagyonnagy poén, de ilyen az intim szféra. A három hét várakozás ólomlábakon járt, azt hittem, sose jön el...Mostmeg...már vége is...megint várakozás van, a következő találkozásig.

Ma este meg Orsival többesben Művészetek Palotája. Bozsik Yvette szeánsz. Autóval, nekem kalandtúra. De komolyan... Eh...Jól becéloztam, de hogy konkrétan ott merre kell kanyarogni, ahhoz már kevés voltam...Csaptam legalább két fölös kört. Mivel véletlenül betaláltam a mélygarázsba igyekvő sávba, gondoltam, akkor most úgy teszek, mintha direkt oda akarnék parkolni...határozottan.Aztán mikor tök határozottan leparkoltam, eszembe jutott, hogy nem húztam parkolójegyet a sorompónál. Aztán az is eszembe jutott, hogy nem is volt sorompó.... Visszamentem a logisztikailag legközelebbi biztonsági őrhöz, előadtam magam...az meg megmosolygott: ma ingyenes a parkolás...Hazafelé elterelés, az út elfogyott alólam, vagyis a sávom. Mire beengedtek volna, lefulladt a motor... Jól jött volna egy vodka martini a nagy ijedtségre.