Mi a jele annak, ha igen?
Fények gyúlnak?
Orgona szó barokkmonumentális akkordjai?
Harangjáték, ünnepélyesben?
Sziromeső hullik a lépéseinkre?

Vagy csak nem történik semmi, de semmi.<P align=justify><FONT face="Times New Roman, Times, serif">Mi a jele annak, ha <EM>igen</EM>?<BR>Fények gyúlnak?<BR>Orgona szó barokkmonumentális akkordjai?<BR>Harangjáték, ünnepélyesben?<BR>Sziromeső hullik a lépéseinkre?</FONT></P>
<P align=justify><FONT face="Times New Roman, Times, serif">Vagy csak nem történik semmi, de semmi... csak hallhatóvá válik az egyszerű létezés, összegabalyodik néha szempillánk az övével és mindössze két kérdés lökdösődik tolakodva elénk, nem is várva a hiába-választ: <BR><EM><FONT size=4>hol voltál eddig és mikor látlak újra?</FONT></EM></FONT></P>
<P align=justify><FONT face="Times New Roman, Times, serif">Nem értem soha ezt a metamorfózist, pedig átéltem már néhányszor.</FONT></P>
<P align=justify><FONT face="Times New Roman, Times, serif"><FONT size=6><EM>E</EM></FONT>lőször meglátom és kényszeredett-kedves vagyok vele, mert TUDOM, hogy megérdemli, de ekkor nekem még nem magamtól jön.</FONT></P>
<P align=justify><FONT face="Times New Roman, Times, serif"><EM><FONT size=6>M</FONT></EM>ásodszorra meglátom és kedves vagyok vele, de a háttérben bizonyosságot nyerek: mégis csak az első benyomás volt az igazi, s fogalmam sincs, mit keresek itt, minek próbálom megváltoztatni a kőbe vésett véleményem. Egyre kínosabb lesz.</FONT></P>
<P align=justify><FONT face="Times New Roman, Times, serif"><FONT size=6><EM>H</EM></FONT>armadszor meglátom: már a sok ismerős pillanat egyfajta biztonságérzetet nyújt, csak még mindig nem tudom, mihez. Közben millió levélben rájövök: érzelmileg ő az, aki <EM><FONT size=4>pontúgy</FONT></EM> szeret, <EM><FONT size=4>pontolyannak</FONT></EM> lát, de a sorsom arcul csap, mint engedelen szukát: ez a lélek olyan helyzetekbe van bezárva, ami nekem egyfelől sok, másfelől túl kevés...<BR>Szóval, imádom, hogy imád és hagyom. Mert megérdemlem.<BR>Életem hosszabbik felét szerelemben mindig szenvedőszerkezetként ragoztam. Megígértem magamnak valamikor, hogy ez majd másképp lesz. <BR>Valamikor. <BR>Valamikor épp most.<BR>Ha már nem szeret senki, engedem, hogy ő szeressen.</FONT></P>
<P align=justify><FONT face="Times New Roman, Times, serif">Volt egy köztes pillanat, egy hete, amikor egyik kezemben egyik telefonon a wapon a csodálatos leveleinek egyike, másik kezemben a másik telefon, amin ő beszélt a fülemnek... és én meg csak a sírógörcsöt szipogtam át, a vonalon. <BR>Úgy fájt az a levél, úgy fájt... hogy <EM><FONT size=4>miért pont ő szeret?<BR>Ő, akit én nem tudok...</FONT></EM></FONT></P>
<P align=justify><FONT face="Times New Roman, Times, serif">És volt az utolsó pillanat.<BR>Az utolsó pillanatban végre.<BR>Végre leporolta magabiztosságát. Végre úgy döntött, elveszi, ami jár neki.</FONT></P>
<P align=justify><FONT face="Times New Roman, Times, serif">Ezt most csak magamnak.<BR>Néha azt váltja ki magamból, amit annyira utálok, s utálnék benned is. <BR>Ha túl kedves, én cinikus leszek. <BR>Ha túl bizonytalan, én cinikus leszek. <BR>Ha túl türelmes, én... <BR>Ha túl félénk, én...</FONT></P>
<P align=justify><FONT face="Times New Roman, Times, serif">Egyik éjjel az ittasság határát súroltam, alkohol nélkül, csupán a fáradtság produkálta félkómámat. Ébren-álmomban még derengett, hogy olyan hangon beszélek vele, mintha szextelefonkisasszonyt tárcsázott volna...Rájátszottam. Nem akartam, ő csalta elő belőlem... Megkérdeztem, eljön-e hozzám holnap és ott alszike nálamvelem.<BR>Tudtam, hogy meglepem ezzel és belepirul a gyöngyöző tenyere és élveztem zavarát. Próbált határzottan felelni, de tudod, többet éltem már, mint ő. Meghallottam.<BR>Mikor azt felelte, jó és komolyan vette, akkor sürgősen elmeséltem, hogy ezt így azért mégsem...ez csak megint ugratás volt.</FONT><FONT face="Times New Roman, Times, serif"><BR>Végül egynappal később, egy szombaton.</FONT></P>
<P align=justify><FONT face="Times New Roman, Times, serif">Annyira nem tudtam, nem akartam tudni, mi fog történni, hogy le sem borotváltam magam. Látod...<BR>Borozgatás az ágytetején, ruhában, zavarban.<BR>Vacsora, útközben meg szeretné fogni a kezem, de én még nem.<BR>Megint nem tudom, mit keresek itt, mi a fenét akarok...miért csinálom ezt. <BR>És egyátalán: mi az az EZ?</FONT></P>
<P align=justify><FONT face="Times New Roman, Times, serif">Közelített a távolság, majd megszűnt a sötétben. Meglepődött, hogy míg piperézett, én ruhátlanul álomútnak indultam...majdnem. Én...talán tényleg úgy gondoltam...hogy aludni fogok, abból semmi baj nem lehet.<BR>Gondoltam: megajándékozom azzal, hogy mellettem alhat, őrizheti álmomat.<BR>De félszegsége helyett férfiség bújt velem az ágyba, szeretőség, aki másképp tervezte, aki tud mindent rólam, mielőtt megérintene. <BR>Rámfúj, lehellete megelőzi nyelvét.<BR>És megvonaglok a gondolat-könnyed érintések előtt...<BR>Nincs is időm rácsodálkozni, hogy honnan-e jártasság... Hogy honnan tudja, hogyan szép nekem, ha hozzámér...kézbevesz...</FONT></P>
<P align=justify><FONT face="Times New Roman, Times, serif">Csak tudja.<BR>Mert azért van ott, hogy tudja.<BR>Vagy azért van ott, mert tudja.</FONT></P>
<P align=justify><FONT face="Times New Roman, Times, serif">Vagy... azért épp ő van ott, mert csak ő az, aki tudhatja.<BR>Hiszen Ő az.</FONT></P>
<P align=justify><FONT face="Times New Roman, Times, serif">Ő az?<BR>Ő az Ő?<BR>Igen?<BR>Mi a jele annak, ha igen...?</FONT></P>
<P align=justify><BR><FONT face="Times New Roman, Times, serif">Ma pedig azóta is olvasom bőrömalábújó sorait, érzékeimet úgy fésüli, mint királylány aranyhaját a rubintosfésű. <BR>És jönnek a kétségek, mega félelmek, szépen sorban.</FONT></P>
<P align=justify><FONT face="Times New Roman, Times, serif">Épp Neki akarom-e adni, amit adhatok, vagy egyszerűen csak adni szeretnék már, nagyon-nagyon és épp ő volt jókor jó helyen?<BR>Elvehetem-e őt mástól?<BR>Ha elveszem, együtt tudok-e élni ezzel a tudattal? Vagy takarjam le a tükröket a lakásban örökre?<BR>Elvehetem-e őt mástól, miközben én nem tudom, mit akarok?<BR>El tud-e majd fogadni olyannak, amilyennek megszeretett, vagy azt várja, hogy hozzáváltozzam?<BR>Közelről is olyan érdekesnek és izgalmasnak talál-e, mint mikor "csak" olvasta az életemet...?<BR>Mi lesz, ha nem?<BR>Ha semmi sem...?<BR></FONT></P>