Szalonnát sütni jó dolog.

Nyárs, csöpögő zsír a kenyérre felfogatva, sülő hagyma édes-kesernyés füstje, a parázs vibráló forrósága.<P align=justify>Szalonnát sütni jó dolog.<BR><BR>Nyárs, csöpögő zsír a kenyérre felfogatva, sülő hagyma édes-kesernyés füstje, a parázs vibráló forrósága.<BR>Tűzdobbanás, pernyehajsza, lángpattogás.</P>
<P align=justify>"<EM>Jó ez már…nem, nem jó még…ide tartsd…ne tartsd a lángba…be kéne tekerni alufóliába…szedd már le róla azt a fóliát…kemény még a hús…meg fog égni</EM>" ...és így tovább telt a vasárnap.<BR><BR>Egy jó tanács: hosszú hosszú kihagyás után ne találkozz régi ismerőssel, mert a drámai hatás nem marad el. Itt most húsz évről beszélek. </P>
<P align=justify>Valami bonyolult rokoni fokon állunk egymással. Októberben lesz 68 éves. Nyoma sincs annak, aki volt, akit ismertem. Akivel létráról meggyet szedtünk és nővéremről beszélgettünk. Emlékszem, kis taknyosként azt mondtam, ha valaha becsapja tesómat egy fiú, annak velem gyűlik meg a baja, súlyosan belemászok az arcába.<BR>[Lett volna rá okom, alkalmam, meg is tettem volna…De nem lehet megmenteni senkit akarata ellenére.] <BR><BR>Szóval, a változás…ma már nem jönne velem fürgén a létra tetejére. Mintha nem is ő lenne, hanem másvalaki költözött volna a testébe, ami…szintén sokat változott. Alig bír menni, beszéde pedig zavaros. <BR>
<P align=justify>Nem tudok mit kezdeni a megváltozott állagával. Mit kérdezzek? Hogy "Hogy vagy?"…ezt te sem gondolod komolyan…mégis, úgy körülbelül hogy a picsába lehet valaki…aki azt mondja, hogy már nem akarja megérni a hetvenet…<BR>Inkább nem kérdeztem semmit. Csak bólogattam meg hümmögtem, hogy "hát igen, hát, ez van..." <BR>Szalonnát sütni jó dolog.</P>