Ekkor néztem először a blogom fenekére...és fojtottam belé bánatom.
Merthogy bánatból [mi a búbánatból...?!] kezdtem írni. Szerelmes voltam, úgy, ahogy azt hittem, sose leszek már. És nem szerettek viszont.
Két éves lenne, de megöltem a kiskorút idén májusban, akkor jöttem át ide a blogtérre.<P>Ekkor néztem először a blogom fenekére...és fojtottam belé bánatom.</P>
<P align=justify>Merthogy bánatból [<EM>mi a búbánatból...?!</EM>] kezdtem írni. Szerelmes voltam, úgy, ahogy azt hittem, sose leszek már. <BR>És nem szerettek viszont.<BR>Két éves lenne, de megöltem a kiskorút idén májusban, akkor jöttem át ide a blogtérre.</P>
<P align=justify>Nincs érzelgős megemlékezés, <EM>ich zieh' keine Bilanz</EM>, csak fel kellett jegyeznem. Végtére is, ezért van a napló.</P>
<P align=justify>Ha ügyes leszek, meg idő is lesz, akkor visszapakolom szépbe a régit. Csak hogy rend legyen. Hogy meglegyen.</P>
<P align=justify>Sosem voltam egy tervezgetős, jövőbe néző -csak látó- fajta, nekem a múlt fontosabb, mindig is az volt. Jövő nélkül csak-csak elvan az ember, de múlt nélkül nem tudnék létezni. Mert abból vagyok. Attól vagyok. Olyan, amilyen.<BR>Csiszolt, formált, mint sziklát az örökös hullámtörés. A jövő, az... még létezése is bizonytalan.</P>
<P align=justify>Érdekes, hogy rendet tettem pénteken a munkahelyi szekrényemben és itt őrzött, régi-régi leveleimből felbontottam egyet. Találomra.<BR>az egyik legszebbet-legfájóbbat, attól, akitől kaptam.</P>
<P align=justify>Azután hétvégén otthon szelektáltam, a ruhásszekrényem feneketlen aljában, ahol szintén több mázsa régi levél pihen. Megint csak találomra nyitottam ki egyet. Ezt más írta nekem, de akárha a másik újraolvasott levél folytatása lenne.</P>
<P align=justify>Az első arról szólt, hogy mit kell majd vinnem 1992-ben egy közösen eltöltendő egyhetes nyári kikapcsolódásra (nevezzük így...) a másik pedig, utolsó sorában épp erre a "nyaralásra" utalt: "<EM>Remélem jól érezted magad...!</EM>"</P>
<P align=justify>Véletlen?</P>
<P align=justify>Véletlenek nincsenek.<BR>A múltban meg főképp.</P>
