tehát Dobó, meg a summája...

Egész hétvégén az volt a jó, hogy nem a saját ágyamban ébredtem. Nem feltétlenül kell röhögni ezen, inkább szánalomra méltó, mindenesetre mostanában elég ritkán történt ilyen.
A többi meg... vagy nem érdekes, vagy nem tartozik rátok.<P>tehát Dobó, meg a summája...</P>
<P align=justify>Egész hétvégén az volt a jó, hogy nem a saját ágyamban ébredtem. Nem feltétlenül kell röhögni ezen, inkább szánalomra méltó, mindenesetre mostanában elég ritkán történt ilyen.<BR>A többi meg... vagy nem érdekes, vagy csak rám tartozik.</P>
<P align=justify>A lényeg a szombat estén van.<BR>Amikor elmentünk vacsorázni, meg sétálni, meg ilyenek és későn, túl későn vettem észre.<BR>Addigra már felgyorsultak százra az események, volt az egyik telefonomon <FONT face="Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif" size=1><STRONG>4 nemfogadott</STRONG></FONT>, a másikon <STRONG><FONT face="Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif" size=1>1 sms és egy e-mail.</FONT></STRONG> <BR>Ugyanattól a Kedves Olvasómtól.<BR>Képzeld, azt kérdezte: "<EM>Van programod ma estére?</EM>"<BR>Tudom, hogy ez egy tökegyszerű kérdés, de Te nem tudod, amit én igen és most elmondok Neked is: ekkor még volt köztünk kb. 220 km.<BR>És el akart jönni hozzám Egerbe. Csak hogy láthasson.</P>
<P align=justify>De mivel túl későn vettem észre a nemfogadottakat, így maradt ott, ahol volt. És a sajnálkozásból kisvártatva ocsúdva egyszerre írtunk egymásnak üzenetet, hogy "<EM>És holnap...?</EM>"<BR>Igen. Mindig van, jön egy holnap.</P>
<P align=justify>Vasárnap kis családom az idegszálaimat pengette.<BR>Kis híján Egerből, a medence széléről foglaltam asztalt a pesti-dunaparti étterembe, ahová én ugye Egerből, olvasóm pedig Szeged tájékáról érkezett volna. Ez úgy... olyan klassz...izgalmas. Inter-City.<BR>De meggondoltam, mivel nem tudtam pontosan, mikor érünk fel.</P>
<P align=justify>Utolsó nap utolsó délutánján jutott eszükbe ugyanis, hogy Kopcsik Marcipánia, hogy Szépasszony-völgy, hogy kisvonat, hogy bor, hogy Minaret meg hazafelé vacsorázás, meg minden ilyen időigényes dolgok, mikor én már tudtam, hogy nekem hatra Pesten kéne lennem...</P>
<P align=justify>És kevéssel több, mint egy hónap, sokkal több, mint 150 levél, meg egy csomó sms és telefonálgatás után azt mondtam neki a tenyerembe:<BR><EM>- Akkor most tessék szíves megfordulni, hátra...</EM></P>
<P align=justify>És kinyomtam a mobiltelefont és rámmosolygott, pár méterről.</P>
<P align=justify><EM><FONT face="Times New Roman, Times, serif" size=4>Képzeld el, hogy olvasol egy könyvet, amit nagyon szeretsz, vagy filmsorozatot és egyszercsak a részévé, szereplőjévé válsz. Magad találod a bejegyzésekben, Rólad is szól már ez az egész... részese lettél a történetnek. Megtapasztalod, milyen érzés és hogy történik az az igazi létben, amikor a Greta arról ír, hogy </FONT></EM>"<FONT face="Arial, Helvetica, sans-serif">együtt sétáltunk a Dunaparton, csodaszép volt a Szabadság-szobor...a Váci utcában, vacsora közben bunkó módon telefonáltam egyet, de le kellett egyeztetnem a holnap kora reggeli Széchenyi-fürdőzést...</FONT>"<FONT face="Times New Roman, Times, serif"> <FONT size=4><EM>...megtapasztalod, mert Te vagy az, aki lassan folyik a lüktető sétálóutcán velem, Neked mesélek a városról pár szót, Te vezetsz, mikor vinnyogok, hogy nehogy áthajts a piroson meg a gyalogosokon és...</EM></FONT></FONT></P>
<P align=justify><FONT size=4><EM><FONT face="Times New Roman, Times, serif">...és mostmár be vagy ide zárva, az egyik kedvenc könyvedbe,<BR>Kedves Olvasóm.<BR></FONT></P></EM></FONT>