Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy házaspár, akik nagyon-nagyon szerették egymást. Minden reggel együtt reggeliztek. Megterítették-megpakolták az asztalt mindenféle finomságokkal és friss zsemlével.
Ha a férfi vágta fel a zsemléket, mindig a zsemlék alját adta kedvesének, ha a nő vágta fel a zsemléket, mindig a zsemlék tetejét nyújtotta át szerelmének.<P align=justify>Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy házaspár, akik nagyon-nagyon szerették egymást. <BR>Minden reggel együtt reggeliztek. Megterítették-megpakolták az asztalt mindenféle finomságokkal és friss zsemlével.<BR>Ha a férfi vágta fel a zsemléket, mindig a zsemlék alját adta kedvesének, ha a nő vágta fel a zsemléket, mindig a zsemlék tetejét nyújtotta át szerelmének.</P>
<P align=justify>Így éltek-éldegéltek  évtizedekig, mikor is egy hosszú téli estén beszélgetni kezdtek.<BR>Nem nyújtom tovább, itt a lényeg:<BR>A férfi a zsemle alját szerette, úgy gondolta, az a legfinomabb része ezért azt adta át, hogy kedvesének jusson a jobbik falat. A nő pedig a zsemle tetejét szerette, de mivel látta, hogy a férfi mindig a tetejét tartja meg magának, azt gondolta, férje azt szereti, ezért kedvezni szeretett volna neki és inkább lemondott a zsemle tetejéről, mindig az alját fogyasztotta.</P>
<P align=justify>Tanulság?<BR>Kinek ez, kinek az.</P>