"El se tudod képzelni, hogy mennyire is jó hozzád benézni, tudni, hogy mit érzel épp, mi van benned és bár ma nem sokat haladtam a blog olvasással a régmúltból, de amikor az öledről írsz és a riadt mellbimbóidról, akkor úgy érzem, mintha csak nekem írnál és nem mindenkinek és ezeket az intim dolgaidat csak velem osztanád meg... olyan érzelmeket gerjesztesz az emberben, mintha itt lennél mellettem; szinte érzem az illatod és a megérint a tüzed...
...nagyon szíven ütött, hogy engem 40 éves lecsendesedett apukának gondoltál... Mégis, miből gondoltad ezt? Melyik sorom volt, amiből Neked ez jött le? Nem mondom, nem akartam gyerekesnek ("kiscsikónak") tűnni egyik levelemben sem, de azért ezt sem akartam... Nos ez itt az a rész, amit nem szívesen mondok el magamról, de meg kell tegyem, mert így fair... 28 éves házas ember vagyok, a feleségemmel épp az első gyermekünket várjuk... mondhatod, milyen egy szemét alak vagyok, de a hosszú magány és a fentebb említett intim szférád annyira megérintett, hogy többször gondoltam arra, hogy mi lenne, ha nem lennék házas.... meg kell valljam, hogy soha nem hittem volna el, hogy egy nő ennyire őszinte és kitárulkozó lehet, mint te. Öt évnyi házasság alatt sem kerültem tized ilyen közel a feleségemhez, mint ahogy blogodon keresztül éreztelek Téged.. Azalatt a néhány óra alatt, amíg Belőled olvastam és azóta is, egyre erősebben érzem azt, hogy mit mulasztottam el, esetleg elrontottam valamit néhány évvel ezelőtt, hogy mi lenne, ha Te lennél itt velem... ha...ha...ha... ez a sok ha... a Te életedhez képest az enyém egy sivatag, bár többnyire mindenem megvan anyagilag, de érzelmileg egy nagy nulla az életem. És erre Teáltalad jöttem rá. És még akkor a szexről nem is szóltam semmit....Hol van már a tűz, csak a megszokás maradt, mindig minden ugyanúgy, ugyanakkor...
Most mondhatod, hogy milyen egy önző alak is vagyok, miket írok itt neked, amikor a feleségem itthon sincs, de ezt el kellett neked mondanom... ezeket mind Te hoztad elő, rajtad keresztül ismertem meg egy olyan világot, amiről én már csak álmodhatok.... mert bár nagyon jó belegondolni, hogy milyen is lenne Veled, látni Téged, érezni..............................
Valószínűleg ezért érezhetted azt, hogy egy negyvenéves kétgyermekes apával levelezel, a Te érzékeny nőiességed megérezte a keserűséget a soraim között... néha 100-nak is érzem magam..."