tehát csak röviden.

<P align=justify><FONT face="Arial, Helvetica, sans-serif">tehát csak röviden.</FONT></P>
<P align=justify><FONT face="Arial, Helvetica, sans-serif">a leopárd mintás rucit tegnap este és ma reggel is felvettem, billegtem a tükör előtt, kicsit másképp igazgattam el a dekoltázst és a varrásokat, ami elég meggyőző lett, vagyis ruci marad. örökbe.<BR>mostmár akkor van kígyómintás, leopárd mintás... milyen állatok is vannak még a Dzsungel könyvében...?</FONT></P>
<P align=justify><FONT face=Arial>Tegnap este Liszt Ferenc téren Michellel cézár saláta. Bűnösül finom volt! Michelle egy kemény kritikus és mikor meglátott -idén először- azt mondta, hogy hűazannyát, dejól nézek ki. Ez van. Úgy örülök, hogy végre véget tudott vetni a szenvedő igeidőknek, ott tudta hagyni a barátnőjét és most van neki másik lány, akivel eddig tökjó neki.<BR>Ja, aki nem tudná: Michelle is lány.</FONT></P>
<P align=justify><FONT face="Arial, Helvetica, sans-serif">jaj, hát a reggel, az valami nagyon szép volt! <BR>a metrón láttam egy <EM><STRONG>olyan</STRONG></EM> szép fiút. az a classic design. pár milliméteres haj, barna olvadtcsoki szem, hófehér rásimuló póló és szépkék farmer.<BR>néha nézegetett, de én a napszemüveg mögé bújtam. aztán mikor láttam, hogy leszállni készül a Ferenciek terénél, akkor én is odaálltam mögé az ajtóhoz, aminek tükrében tovább nézelődött... de csak szépen, lopva. néha erősebben fújtam ki a levegőt, hogy a tarkóján érezze picit.<BR>aztán leszálltunk, a tömeg sodródott, mi meg lassabban mentünk, mint ők és végig ott jött mellettem.<BR>kicsit játszottam a képzelettel: pont olyan volt, mintha ismernénk egymást és úgy lépkedne velem...egy ritmusban, nem érintve, de közel.<BR>együtt mentünk fel a lépcsőn is, a tetején a járdára érve ő az Erzsébet-híd felé lépett én meg a Petőfi Sándor utca irányába és amikor már párat léptünk és kezdtünk távolodni, visszafordultam, abban a pillanatban ő is és magától nyílt a szám egy széles mosolyra.<BR>az övé is.</FONT></P>