...és Glenn Miller szólt halkan a lejátszóból, miközben szerelmeztünk.<P align=justify>...és Glenn Miller szólt halkan a lejátszóból, miközben szerelmeztünk. </P><BR><P align=justify>Hát az úgy volt, hogy még a foci vb előtti napokban küldött nekem üzit a társkeresőn, hogy tetszem és hogyhogy nem vagyok a Balcsin. Beleolvastam a naplójába, amiből kiderült, hogy pszichiáter és ezután válaszoltam neki, hogy a Balcsi az csak víz, nekem valami erősebb kéne, mondjuk vodka meg egy pszichiáter. Megkérdezte, mi a baj és még azt is írta, hogy nála mindkettő van éppen raktáron. <BR>Telefonszámcsere, aztán pár napig keresgéltük a múlt éjjel helyét a naptárunkban...egyszer én mondtam le, aztán ő, aztán megint én. Végül szerda lett belőle.<BR>Félig belakott lakása van, még kevés benne a bútor, de ami van, az kivételes. Azt hiszem, biedermeier. Egy széles kanapé például, amibe annyira be lehet ülni, hogy a lábam csak lábszárközéptől lóg le róla. Meg kecses lábú asztal, öblös fotel...intarziás diófa szekrény...<BR>Elém jött a Moszkva térre, beültem mellé a kocsiba és ott megbántam. Mert egyrészt mi az istent csinálok???! - gondoltam, másrészt pedig fáradtnak tűnt.<BR>Pár perc múlva már a hűs lépcsőházban voltunk, az ajtaja feltárult és finom agglegényillat szökött az orromba.<BR>Aztán jöttek sorban a vodkák, a hatalmas kanapé két ellentétes végében terpeszkedtünk. Lassan eltűntek a vonásai a szemem elől, ránksötétedett a félig üres parkettás lakásban és hallgattuk egymás csendjét, lélegzetvételét, meséjét.<BR>Kortyoltuk egymást a vodkához, ő is lassú, akár én.<BR>Aztán kimentem a fürdőszobába, utánam szólt, szeretem-e Glenn Millert.<BR>Eddig nem tudtam róla, de szeretem.<BR>Mikor visszamentem a szobába, középen állt a szőnyegen, fekete alakját nagyobbnak láttatta a háta mögött derengő utcai szürkület. Le akartam ülni, vissza a kanapé sarkába, de meglepett.<BR>- Gyere táncolj velem...!<BR>És már ott is voltam a langyos, selymes finom ujjai között, másik tenyere a hátamat tartotta és hozzám tolta a csípőjét, hogy érezzem, merre moccanjak vele. Ő is rátalált a villámló derekamra. Mikor hozzáért, szinte kiszaladt a talaj a lábam alól, a térdeim ilyenkor nem tartanak meg...áramütés...kérdezte, mi volt ez és összeszedett két erős karjával.<BR>A többi...átszerelmeztünk a szobán, a kanapén, a fürdőkádon és végül a hálószobán. És ahogy a kommentben már írtam: most valahogy örülök, hogy vártam...erre érdemes volt. Finomságos, selyemédes, illatfelhős, intelligens, udvarias, mindentudó. Mindenható.</P><BR><P align=justify>Pont jó lenne, de többé nem követem el azt a hibát, hogy még egyszer viszont akarom látni. Mert az nem érdekes, mit akarok én. Az az érdekes, mit szeretne ő. Hát, ma megkapta...és kíváncsi vagyok, mi lesz.<BR>Az a baj, hogy úgy érzem: vagy nem látom soha többé, vagy ez csak egy irányba vezethet. Párszor még találkozunk, el fog laposodni és aztán majd egyszer csak nem keres és kikopik az életemből. Jobb a csúcson abbahagyni, nem...? Bár, mikor taxit hívott és a kezembe tuszkolt egy kis pénzt, azt mondta, <EM>ennyi biztosan elég lesz bőven... a többit majd legközelebb visszaadod... </EM>Persze, ez csak poén volt, mosolygott közben és majdnem kicsúszott a számon, hogy nem lesz legközelebb....</P><BR><P align=justify>Vicces, hogy míg én más seggét nyalom, a "kamaszlányozós" faszi küldözgette este a szépálmokat-, reggel meg a jóreggelt-smseket. A bolond. Miből maradt ki....!!! </P><BR><P align=justify>Utóirat: ... és örülök, hogy van egy barátom, aki épp éjszakai műszakban dolgozott most, úgyhogy kiszállva a taxiból, a ház sarkától felhívtam és együtt örült velem a kis beszámolóm után.</P><BR><P align=justify><img src="http://www.unionsquaremusic.co.uk/covers/med/METRDCD505.jpg"></P>