Telefonon értesítettek a kollégák, hogy helyzet van [bűntény történt, ugye], erre én.
<P>Nemrég, mikor meséltem, hogy a baromarcú vendég megküldött egy herendi porcelán falikart és az leoldott a falról, kimaradt az egész feelingje.</P>
<P>Telefonon értesítettek a kollégák, hogy helyzet van [bűntény történt, ugye], erre én.<BR>Nyakba akasztottam a fényképezőgépet, lecsekkoltam minden porcikáját, elbizbaszoltam az elemekkel, csattogott az elem-fedlap, mint mikor Rambó militarizálja magát mindenféle ölő fegyverekkel, csitt-csatt... Magamhoz vettem egy kulcskártyát, ami természetesen <EM>rendszerkulcs</EM>, vagyis úgy van kódolva, hogy az emelet összes szobáját nyitja.</P>
<P>Az erő velem van, csak semmi cicó.</P>
<P>Ja, és szemrebbenés nélkül szúrósan néztem. Komoly arcél, határozott léptek.<BR>Meg ilyenek.</P>
<P>Beléptünk a lakosztályba. Néma csend.<BR>Óvatosan lépkedtünk, alaposan meggondolva, hová lépünk [tudod, a nyomok... DNS a szőnyegpadlóban, nyálminta lehet a fogpiszkálón is, ami a hamutartóban kettéroppantva didereg...]</P>
<P>És szanaszét volt az egész szoba.<BR>Feldúlva az ágynemű, félig a földre csúszva, a félmilliós tömörfa asztalon hegyekben állt a McD's papírzacskó, sült krumpli a szőnyegbe taposva, a ketchup alvadt vért imitálva folyt az asztallapon, ahol játékboltban kapható zsetonok ragadtak bele, nagy halomban állt a szétszórt kártyalapokkal együtt, még lent a földön is.</P>
<P>És fotóztam, micsoda kuplerájt hagytak maguk után, miben esett kár.</P>
<P>Tök izgi volt.</P>
<P> </P>