"Ha némely napokon elkeseredett vagy és reménytelennek látod a helyzetedet, jusson eszedbe és vígasztaljon az, hogy annak idején mind közül Te voltál a leggyorsabb és legügyesebb kis geci..."

Tegnapi szexista bejegyzésem (ami az eddigi legjobb naplóbejegyzés volt! megéri visszalapozni és elolv. - köszi!)végülis elsodort a lényegtől: több, mint két hét kihagyás után csak azért látogattam fel a társkeresőre, hogy végleg kitöröljem onnét magam. Úgy érzem, megtaláltam, akit kerestem, Exemet, de néha a szerelem is kevés és talán csak néhányaknak adatik meg, hogy Az Igazival éljék le az életüket. Több, mint egy hónapja láttam utóljára, az a találkozás nagyjából így zajlott és én azóta se senkivel...

"A vacsorához egy üveg bort kért, amiből ő alig ivott (ő vezetett) én meg jól becsíptem a többitől és már az étteremtől távolodva, az autóban "fölöttébb kedves volt" J (vagyis brutális, olyan vaddisznó, amilyet szeretek...) 

Megváltozott a hangja, keményen pattogtak a szavai a motor alapzaján túl. Kicsit visszavette a sebességet, lassan úsztunk a főúton valahol Fonyód és Kanizsa között. Egy kézzel kormányzott, a másikkal átnyúlt a sebváltó felett. Lágyan végigsimított a térdeimen, jégkockák csúszkáltak a gerincemen... nagyon vágytam már az érintésére... egy hirtelen mozdulattal szétlökte a két térdemet, benyúlt a combom belső feléhez és a hozzá közelebb lévő lábamat felkapta, felhúzta, hogy a térdem a műszarfalnak támaszkodhasson. Ettől lejjebb csusszantam az ülésen... a másik lábamat már én magam tettem a műszarfal jobb szélére. Lassan, simogatva engedte le tenyerét a combomon, be az ölemig, kicsit rányugodott a meleg dombra...
Jobbra hajtottam a fejem, bámultam kifelé az ablakon bortól elnehezült pilláim alól, elmaszatolódtak az út menti fák, elmosódott minden körülöttem, csak az érintése létezett...
Aztán ujjai egy pillanat alatt  összezárultak és belemarkolt a harisnyámba, tiszta erővel megtépte, lyukat szaggatott pont OTT, középen. Így már hozzáfért a fekete bugyimhoz...most azt zárta markába és erősen megrántotta, a selymes anyag bevágott szeméremajkaim közé, felnyögtem...hangosan...élveztem, amit tett és élveztem azt is, hogy senki más nem hallhat, csak ő, nem fogtam vissza magam. Fejem a támlán maradt, a kínzó vágytól nem bírtam magammal: hátam ívbe feszült és derekamon villámok cikáztak... Ujjai belém tolakodtak, türelmetlenül...aztán a számba nyomta őket, nyalogattam róluk saját ízemet...Néha a számra csapott, vagy az ölemre, erősen, fájón... Imádtam őt ezért...
Egyszer gyorsan összezártam a lábaimat, csak a játék kedvéért, bentszorult a keze az ölemben. Erőszakkal szétfeszegette a lábaim és amikor szabad lett a keze, megint arcul csapott. Rám kiáltott: "Tartsd ide a pinád, Te ribanc!"

Alig bírtam ki az utat hazáig hozzá és egyszeruen.... 

Sokáig nem tetszett, mint férfi és épp ezért nehéz ezt elhinni, talán én sem hinném...

Mert az is volt.
HIHETETLEN.
Hihetetlenül jó.

Órákon át téptük, csókoltuk, haraptuk és karmoltuk egymást... az előszobafaltól a fürdőkádon át az ágyig... Szinte felkent a bejárati ajtó melletti falra, táskám kirepült a kezemből, falta a számat, egy lábon álltam, a másikat már a derekához szorította, a könyökével ott tartotta, keze pedig vándorolt a fenekem felé, fel, egészen a derekamig, és harisnyám maradékát is letépte. Tenyere felvette a gömbölyű ív vonalát... párszor végigsimított rajta, majd akkorát csapott rá, hogy csak úgy csattant, felsikítottam kicsit, de másik kezével befogta a számat. Még egyet rácsapott a piros husomra... még beljebb nyúlt, be nedves völgyig... Annyira kívántam őt, hogy túlcsordult bennem vágyaim folyama: áttetsző, hosszúra nyúló cseppekben a cipőm mellé a padlóra is hullott belőle...

Pont úgy bánt velem, ahogy én imádom, durván, de ahogy egy érzelmes férfi "eljátsza" a durvaságot... 

Ellépett tőlem, otthagyott, mint egy piszkos törlőrongyot a fal tövében, bement a nappaliba. Mikor utána léptem, a szekrénysor előtt állt. Szemközt álltunk, egymás szemébe fúrtuk tekintetünket. Lassan térdre ereszkedtem előtte, szeme mindvégig követett, fogta mindkét kezem, hogy ne veszítsem el az egyensúlyomat. Amikor leértem teljesen, elengedte a kezem és keztde kibontani a cippzárját.
Nem tudom, miért, de hátra tettem a kezeimet, mintha össze lenne kötözve. Közben egyfolytában néztük egymást, mostmár felnéztem rá, megadóan, a kegyelemdöfésre várva...  A hajamba markolt és úgy emelte fel a fejem...erős kézzel tartott... megint arcul ütött, miközben a számban éreztem az ízét.... Kiszámíthatatlan tempót diktált, hol lassan húzta ki a farkát, élvezte a látványt is, hogy hogy kerül elő a majdnem lenyelt falat a számból, hol pedig behunyt szemmel hátravetett fejjel szinte dühöngve ostromolt. Kék szeme most jégkék volt, teli ridegséggel, talán megvetéssel. Nem engem látott, csak a nedves, csillogó ajkaimat, nem nő voltam abban a pillanatban, csak egy tárgy, amit használhat...  kegyetlen volt és én még többet akartam... nincs is rá szó, hogy mennyire élveztem mindezt.
Egyszercsak otthagyott, kivette a még ágaskodó dárdáját mohó számból, elrakta és kiment a lakásból. (utólag elárulta, hogy az autóban felejtett valamit, meg odébb állt, ahol kevésbé volt útban...)

Mire visszajött, én már a fürdőkádban voltam, sötétben, az ajtó nyitva állt, épp szemközt a bejárati ajtóval. Amint belépett, megpillantott. Melleimet verdeste az erős zuhany... Ledobálta ő is a ruháit és sietett hozzám. Végigfeküdtem a kádban, valahogy....valahogy fenyegetően közeledett, két karja a teste mellett szabadon... odaért a kád széléhez, megint fogva tartotta kéjsóvár tekintetemet. Minden átmenet nélkül belémnyúlt, három, négy ujjal, lassan járt bennem ki, be, néhányszor... aztán úgy tett, mintha így, három ujjal próbálna kiemelni a kádból. Húzott fölfelé, amennyire csak tudott, megfeszültek bennem az ujjai, fájt, felszisszentem... Elengedett, csipőm visszazuhant a kádba, víz fröccsent... Belépett mellém a habok közé, lábamat kipakolta a kád szélére és élvezkedett bennem, felnyársalt...keményen járt bennem, ahogy kell, ahogy isteni.... Egyszer csak, két karjával felnyomta magát, feltérdelt és kiszállt a kádból, mint egy kisfiú, aki megunta a villanyvonatot... A kád szélére hajtottam a fejem, figyeltem, hogy most mi következik...Megállt, a mosdóba kapaszkodott és felemelte a lábát. Sarka a kád szélén pihent és nagylábujját a számba nyomta, hogy szopogassam. Körbejátszottam a nyelvemmel, hihetetlen módon izgatott ez is... kivette a számból és a lábujjait is az ölembe nyomta, azzal dugott meg... És pár pillanat után megintcsak otthagyott, bement a szobába. Követtem.

Kicsit hagyott az ágyon megpihenni, kifújni magam... tétován végigsimított fehér bőrömön.
Megkérdezte, mit szeretnék...?
Belesuttogtam a félhomályba, hogy egy pezsgősüveget...és a nyelvét...

És TÉNYLEG kerített egy üveg pezsgőt, kivitte a konyhába, halk zörejeket hallottam a távolból, kiöntötte a mosogatóba az összes pezsgőt, lemosta az üveget és magával hozta közénk, az ágyba... 
A lángoló húsom között megéreztem az üveg tolakodó hidegségét (jéghideg vízzel mosta le) és a forró nyelvét, ahogy belémkóstol, lassan, ahogy kértem... két kezemmel kitártam magam és szinte minden izmom ernyedten élvezte a kényeztetést.

Miközben a fejemben még zsongott a bor és ő szeretgetett, kényeztetett, én elsírtam magam... felültem az ágyon és zokogtam hangosan, úgy, hogy a feje az ölemben.... Felemelte a fejét, nézett rám. Nem értette...
Megkérdezte, mi a baj. "Semmi" suttogtam. "Csak annyira finom és édes...olyan szép mindez, hogy már fáj"
Csak azért írok ilyeneket, hogy érezd, annyira, de annyira közel éreztem magamhoz... az elmúlt szerelmem óta senkivel nem éreztem ilyet... boldogságot, gyönyört, ami annyira szép, hogy már tényleg belefájdul a szívem... Felszakadt bennem a megkönnyebbülés, és talán azokban a pillanatokban szerettem IGAZÁN belé...
Imádtam a kezét, mindegy volt, hogy megüt vagy megsimogat...

Ma megint nem bírtam magammal...küldtem neki egy smst: "Látni szeretnélek. Lehet?" - gondolom, válaszra sem méltat. Tudom, idióta hiábavalóság, de ilyen a szerelem.

VISSZAÍRT!!!

Láss csodát! Persze, közben elmentem vécére és ott általában leoltott lámpa sötétjében agykontrollozni szoktam és ez úgy látszik, segített. Ennyit válaszolt: Mert?

Erre én: Például mert hiányzol. Mert azóta is rád vágyom, mert azóta sem találkoztam mással, nem véletlenül. Mertazóta sem szeretkeztem senki mással. De ezeket már 100szor leírtam. Ha neked az sok és terhes, amitérzek, akkor csak szeretkezni... Nem tudom másképp mondani...Csak hiányzol, minden szinten.

És legnagyobb meglepetésemre erre is válaszolt! Megint éreztem a gyomorszájon rúgást, a félelmet: nem mertem kinyitni az sms-ét... Aztán mégis. A válasz: Ezen a héten még nem vagyok...

Erre nem írtam neki semmit. Ez most jó így. Ha jövő héten keres, akkor keres, ha nem, akkor tényleg öntudatra kell pofoznom magam és hagyni a francba az egészet. Még csak azt sem tudom, mit eszek rajta... Jó, tudom, unalmas már, nem is kezdem elölről.

Kisvártatva írt még egy üzenetet: Hétfőn beszéljünk!

Úgy legyen, Kedvesem.

Tegnap munka után találkoztam Orsival. Orsi egy Angyal. Csak ő ezt nem tudja, mert még nem kapta meg a szárnyait szerintem.

(Ne hagyd abba az olvasást, később belelendülök és a mocskos szex is szóba kerül. Még egyet se kell aludni addig...)

Róla annyit kell tudni, hogy ő a társkeresőre írt első blogom kevésbé népes, de annál inkább lelkes rajongótábora, így egy személyben. Tegnap találkoztunk először és én pont azt kaptam, amire számítottam (csak remélhetem, hogy ő is), kivéve a Marhahúsos burito-t.  Tündéri teremtés, tele energiával, célokkal, nem műnő, nem szőkített és nem szolibarna, nincs tetkó-szemöldöke. Csak egy aranyos csajszi. Megvan benne minden, ami belőlem hiányzik: optimizmus, tudás, báj és a fény. De most komolyan!

Sajnos ő tehet arról, hogy én most azt érzem: a nyomába sem érhetek. Ő a nagyon JÓ és én meg egy kicsit se semmi. Vagyis: megkedveltem, de nálam ez sajnos hamar rajongásba csap át. Mostantól majd biztos szeretnék intenzíven a barátnője lenni, talán hogy rám is süssön az a fény egy picit. De ezt nem lehet, mert mindig az a vége, hogy teher lesz a ragaszkodásom. Meg hát különben is... Ő nyilván nem lehet több általam, mert bennem nincs semmi, nem inspirálok és nem viszem előbbre a világot... Orsi pedig megrázza-fésüli angyal-szárnyán a tollait és repül, amerre hívja őt a dolga. Például nemsokára külföldre dolgozni.

Reggel megint belekukkoltam a statisztikába, 81ből 7 olvasó tett be a kedvencei közé. Úgy szeretném tudni, hogy kik ők! Leginkább azért, hogy megköszönjem. (hüjeség?)

Arra gondoltam, ma benézek a társkeresőre, mik vannak, mióta (augusztus 3.) nem jártam fent. Ezt találtam:

Login >>> 

9 levél, meg egy csomó jópontok, kis csókhintő félmondattal. Rákeresek Exem nevére: "Alighanem törölte magát az illetőőőőő"

Najólvan. Hát a másik neve? >>> search>>>> az még megvan. "Legutóbb láttuk: ma reggel." Otthagyom az adatlapját, eltűntetem egy klikkel. Jöjjenek inkább a haverok. Örülnek, hogy látnak, de jó, hogy itt vagyok, meg ilyenek...már ezért érdemes volt felkelni. Szem nem marad szárazon.
TUTTAM, hogy nem fogom tudni megállni és valamikor délután körül mégiscsak írtam NEKI egy sort (ehhez tudni kell, hogy kicsit füllentett az adataiban a bereggeléskor):  "Te nem is vagy Skorpió. Milyen volt Horvátország?"  Szinte azonnal jött a válasz, hogy jóóóóóóóó:-)

Közben rámtalál egy srác, akivel már többször eljutottunk a chat-szexig. A képein nagyon helyes a mosolya, lankásan izmos és hiperkellemes vizuális élményt nyújt mindösszesen. Az örök kérdés, hogy: szijamikortalálkozunkmááááár?

Most biztos azt kérded, miért nem. Jó, elmondom.

Magamat kellőképpen fogékonynak és nyitottnak tartom minden újra, élvezhetőre és érdekesre, de legfőképpen élvezetesre. És akkor ő arra kér, hogy kakiljak a szájába szex ideje alatt.

Ugyehogy szerinted is?

Rögtön adódik az első akadály:
mi van, ha nekem éppen akkor nem kell??? :-))))
Másodszor:
Én csak kényelmesen, ülve tudok. Közben a kézben keresztrejtvény, jövő heti tv újság, Garfield képregény... vagy legalábbis. Na, most gondold el a szitut...
Harmadszor:
Hová rejtsem el az offenzív szagát?
A negyedik:
Mi fog történni a nemrég még esetleg rántott csirke+petrezselymes burgonya kovászos uborkával képében (nyamm-nyamm) befalt és most eképpen realizálódott ANYAGgal??? LENYELI ????  (hűűű, ez egy originál hímsoviniszta kérdéskör általában. de hát, mit problémázok, ma már szinte minden uniszex)
Ötödször:
A WC papír aktuális problematikája... bár, gondolom, ezt praktikusan megoldja majd néhány tisztára-nyaló nyelvcsapással. Végülis... Huhhh, legalább a papírról le van a gondom...
5+1: A CSÓKolózkodás. mindezek után, dolgom végeztével... UGYE NEM? (Jéééézusom! Hát komolyan mondom....!)

=> Változatok egy témára: ugyanez pisivel.... Innentől kezdve Rád bízom, járj utána magad.

Nna, a másik hülyegyerek is.... Még van képe odaírni magáról, hogy "Egy normális muksó vagyok!" Eleve gyanút fogok a minden ok nélkül kitett felkiáltó jelek árnyékában. Frusztrált személyiségre utal, kisebbségi komplexus, örökös bizonyítási kényszer & Co.

Már az első száz mondatában imád. Szerinte a képeimen igazi Domina alkatnak látszom. (helyeselek) Olvasom rajongása nyomait, simogatják a lelkemet, mert tényleg szépeket és női léleknek valókat ír, a domina-izétől eltekintve. Olyannyira, hogy összefutnak a sorok a szemem előtt és könnybe lábadok, őszintén. A levélváltogatások hangulata váltakozik. Egyszer csak ilyeneket látok: a feleségével boldogan élt együtt, egy családi házban, aminek a pincéje kínzókamrának volt berendezve. Még dolgoznom se kéne, csak rá vigyázni...

Fentebb már utaltam arra, hogy én aztán sokszor próbáltam már tényleg bármit, ami szex, de körvonalazódott előttem, hogy ez itt nem az. Vagy nem ÚGY az.

Miután odaköltöznék hozzá, a házába, háziasszonyi kötelességeim közé ilyesmik tartoznának, napi rendszerességgel:

1. Kedvesemet kötözzem ki/meg/össze/fel/át stb.
2. dohányozzak, hamutartónak használjam a csókos száját, melyet erős és határozottan összenyomorgató kézmozdulattal nyissak ki
3. a csikket naturellement bőrén nyomjam el (hónalj, comb belső rész) vagy ha ezek a ki/meg/össze/fel/át stb. kötözés miatt nem available, akkor kreatívan válasszak egyéb felületet. Mivel legnagyobb szervünk, még a férfiaknak is (!) a bőrünk, ez nem okozhat gondot.
4. elektromos sokkolómat tartsam célirányosan a mellbimbóira és ne habozzak...

Ez azért nekem is sok(k).

Egyéb dolgokat én is szívesen, hidd el... pl. imádnám a lakkbőrcsizmám tűsarkát a rabszolgám apró, ráncos, félelemtől reszkető, nyugtalan kis segglyukába vájni, amikor négykézláb támaszkodik a karosszékem előtt/alatt...nyakán póráz lenne, melynek szíját erősen tartom és lovalgópálcával pirosra csapkodnám a szőrös seggét... Meg még ilyenebbeket... De ezt én csak néha... Nem mindennap?! És ebben van szexuális inger, nem csak a puszta fájdalom.

Mindezek egyébként nem egyedi esetek, a NÉHÁNYnál azért meglepően többen kerestek meg ilyesmi kéréssel a társkeresőn. Ez megint a nemek közti határ elmosódásával, a szerepek felcserélődésével magyarázható? A férfiaknak elegük van abból, hogy minden körülmények közöt elvárjuk tőlük a gyeplő kézben tartását és néha ők is ki akarnak lépni teljesítmény-kényszerből? Átadnák az irányítást? Legalább a szexben, a mindennapi élet kompenzálásaként...

És egy nő? Vegyünk például engem. A hétköznapok elvárják tőlem, hogy modorom, mosolyom mindig lágy és igény szerint hajlítható legyen, hogy legyek csupa báj és alázat... nadeaztán amikor becsúkódik mögöttem a hálószoba ajtaja!!!!!! Akkor jujj lessssssz neked!

Elképzelhető, hogy így működnek a dolgok. Kiegyenlítjük az erőviszonyokat.