Még egyetlen szó erejéig visszatérek a társkereső körül kerengő gondolataimhoz. Ha hinni lehet a bemutatkozásoknak, akkor ebben az országban, ebben a korosztályban csupa önhibáján kívül magányos ember lézeng tőkesúly nélkül... Mindenki színházba jár és sportot kedvel és intelligens, szorgalmasan dolgozik, és a legördülő listából az "intenzív szexuális életet élek" jellemzést érezte passzentosnak bereggeléskor.
Aggályaim: ha ennyi mindent csinál, focicsapatnyi barátja van, akikkel programokat szerveznek, teljes életet él, esetleg még jótékonykodik is és az ingyenkonyhán is segít ebédet osztani, akkor hogy mikor van ideje a netes társkeresőn lófrálni és puncira vadászni naphosszat?
Másik kérdés: ha épp keresgél és nincs barátnője, akkor hogyan és mivel él intenzív szexuális életet? És miért?

De egy időre befejeztem a netes kereső funkciót. Komolyan besokalltam. Evezzünk derűsebb vizekre.

Felirat egy étterem előtt a Napi ajánatok alatt: A GOMBÁS ÉTELEK ÁRÁT KÉRJÜK ELŐRE FIZETNI!

Gondolom, egyedül nekem nincs még programom erre a háromnapos kicseszett ünnepre. Mivel nincs más ötletem, kidobom magam a Margitszigetre holnap és olvasótábort alakítok, körbeülöm magam. De rohadt jó, hogy nem hoztam magammal semmi nedvszívó (a vérszívó találóbb megnevezés lenne, de úgy a szúnyogot szoktuk hívni) alkalmatosságot, így a munkahelyemen elöntött a vér. Hogy az a K....!

 <Némely napokon (azokon a bizonyos Nehéz Napokon) nem tudok szabadulni a kényszerképzettol, hogy pontosan olyan, mintha épp elvetéltem volna és foszlányokban szakad ki belolem egy elhalt élet, ami véget ért, mielott elkezdodött volna...és a zavaros, szappanhabos vízzel együtt siet a kád aljában észak felé, hogy spirál alakban eltunjön örökre a lefolyóban...

...imádok ilyenkor zuhanyozni.>