2004. november 01. 02:04 - szőkekék

helyszínlelők

Hajnali kettő óra. Anyám az ajtón át ront a szobámba. 

Ezt kérdezi: - Alszol?
Én: - Igen.
(de tényleg!)
Nem tágít: - Nézzél ki az ablakon!
(még mindig hajnali kettő óra van! tudod, az előbb írtam valahol...)
Én: - Mér, esik a hó? (próbálom mindezt minimális agy- és bilabiális-tevékenységgel kísérni, illetve előadni)
Ő: - Nem, eltolták a kocsinkat.

Jó, hát csak egy kicsit. Odébb. Egy másik autót nagyon odébb és a tetejére fordították. Hét emelet mélységében szomszéd-sokaság, rögtönzött lakógyűlés, rendőrök, etc.

Címkék: én
komment
süti beállítások módosítása