...milyen címet adjak.
Mesélek inkább viccet.
Az megvan, hogy áll a Szőke nő a reptéren, egy hányásból-hasmenésből alig-félig felépült gyerekkel, épp adná fel a csomagot, mikor felrezeg a mobilja...? Anyázik egyet, de hiába: nem az anyja az (tizedszerre...) hanem egy kurvahosszú, vadidegen számról kap SMS-t, hogy a baseli járatát törölték. Keresi a kandi kamerát, hogy honnan tudják, hogy itt vagyok...? Na, ennyi a lényeg.
Választhattam a müncheni átszállás (magammal cseszek ki) vagy Basel direkt helyett Zürich direkt között (Amoréval cseszek ki). München nyert, ezen kívül Budapestről a müncheni járat egy órával korábban indult, a másik terminálról, szóval, hamar, hamar.
Münchenben többször elsírta magát a lelkem, titokban. Ugyanis kissé sietősen kellett ellépkednünk a milliónyi csili-vili Duty Free Shop mellett. A müncheni reptér mondjuk kb. 10-szer akkora, mint Ferihegy; egy komplett csillagváros. Örökkévalóságnak tűnt, mire leküzdöttem a kilómétereket, majdnem az utolsó kaupig (48 közül a 45-ös volt a miénk) pedig mozgójárdán siettünk...és elég, ha annyit még hozzáfűzök, hogy két emelettel feljebb voltak a H jelzésű kapuk, ahonnan már végre Basel felé vettük az irányt.
A cím mondjuk lehetne az, hogy megint 14. van.