Mint régen a Szerencsekerékben...
Az egyes ajtó mögött...a kettes ajtó mögött...

Az egyes ablakban családi fotókat nyomtatok, naptár készül belőle anyunak.
A kettes ablakban épp férfi-escort serviceről csetelek.
A harmadik ablakban FarmVille-t játszom.
A negyedik ablakban tervezgetem a következő hazalátogatást.

Egyébként már rég hajat kéne mosnom, meg csirkét sütni.

négyzetméterre mondjuk több, de härom helyett csak egy mosdó van, két helyiség helyett csak egy (=itt egyben van a wc+fürdő), két bazinagy tükrös faliszekrány helyett csak egy (=kevesebb a hely pakolni, de kevesebb fogkrémmel teleköpdösött-spricelt tisztítandó tükörfelület), járólap helyett gyakorlatilag mindenhol parketta, amit ugye nem kell -annyit- felmosni, mint az előbbit. Csak a fürdő-konyha és előszoba kőpadlós. Szóval nem, nem rettenek meg, hogy most a nagyobb lakásban több a takarítanivaló.

Más.
Kell-e áldozatot hozni valakiért, akit szeretünk-sajnálunk?
Hagyjam-e annyiban, hogy ha ez lehetséges, Amore még jobban eltávolodott az anyjától? Már az új postacímünket sem engedte, hogy megírjam nekik.
Ha Amore nagymamája egy éve azt mondogatja, hogy már utálja a tálalószekrényét és ki akarja dobni, akkor vajon jogos-e, hogy ha én azt mondom, hogy "jaj, Mama, ki ne dobja, én elviszem!", akkor a Mama átvált és azt mondja, hogy jó, neked adom, de akkor vegyetek nekem helyette ide másikat...??