13:30-tól egy percen át, azaz pontosan mostanáig próbálták az egész országban, hogy működnek-e a szirénák.
Működnek.
És én ettől mi a faszér bőgök megint?

Jó, lehetne irodalmibban is.
Blablabla...

hogy ...én nem éltem a háborúban, mégis libabőrös lettem és elszorult a torkom, miközben magyaráztam a Kiccsajnak, hogy mi ez és miért szól. És hogy most nem igaziból, de ha igaziból, akkor mi van és mi lenne. Nem éltem háborúban, mégis sokkol a Mustangok süvöltő hangja, ha a fejünk felett kanyarodtak a repülő-show bemutatóján. Nekem csak filmekből rémlik, mégis behúztam a fejem és tétova-ostoba mozdulattal elindult a kezem, hogy a fülemre tapasszam...Persze bomba nem esett. Most nem. (ez nyáron volt)
De vissza a szirénához.
Működnek.
Nemrég néztük meg az Inglorius Basterds-et, másnap Amore azt álmodta, hogy Németországgal háború van és mint tartalékost, őt is behívták. Egyébként jelenidejű háború tényleg van, csak a pénzügyben. Már megint a kurva UBS meg a banktitok meg az adócsalók.
Röviden:
Egy svájci banki alkalmazott adatokat lopott olyan német adócsalókról, akik itt pihantetik és bújkáltatják a pénzüket. A biznisz valahogy napvilágot látott; német kormány mindenáron nyélbe akarja ütni az üzletet, nagyon akarják az adócsalók adatait.
Vagyis: a tisztes adófizetők általá befizetett 2,5 millió eurót arra költik, hogy olyanokról szerezzenek adatokat egy CD-n, akik basztak befizetni az adót.
Logikus, nem?

S visszatérve a Gaddhaffi-afférra: többszöri elnapolás után január végén végre tényleg tárgyalta a bíróság a Líbiában gyakorlatilag fogolyként fogva tartott két svájci üzletember egyikének az ügyét. A bíróság nem találta bűnösnek a felhozott vádakban és szabadon engedte, jöhet haza. Mi ez, valami szar mutatványos cirkusz?