Egy kis emlékeztető -meg még egy - legalábbis nekem.

Meg nyár a télben - de ez most nem azt jelenti, hogy a havas henrik hegyek közül elrepültünk Mauritiusra, hanem tegnap még sóztuk a mélygarázs kihajtóját, ma meg 10 fok van, pluszban! és már sehol sincs a 40 centi hó.
Eltűnt.
Természetesen az átállás egyik telefontársaságtól a másikra minden volt, csak zökkenőmentes nem. Mondjuk, én csesztem el, de akkor is.
Pénteken, amikor még volt a régi szolgáltatótól internet, át kellett írni a router belépőkódjait.
Meg is csináltam.
Működött is, becsszó.
Aztán nagy vagányan még variálgattam ide-oda a régi és új közt, meg mittudomén, aztán hopp!- egyszercsak megszakadt a net, a router ott maradt valahogy a régi kódolással és már nem volt visszaút. Ilyet is csak egy genetikailag informatikus tud kitalálni: hogy az internet-kapcsolathoz szükséges dobozt csak interneten keresztül tudod beállítani, igen?
Mikor már két napja szenvedtem a kábelek közt, mintha egy tál kurva spagetti közepébe estem volna, meguntam és felhívtam a teledoktort.
Erre ő adott egy 0900-as telefonszámot, ami persze emeltdíjas és nálunk le van tiltva, basszam meg.
A következő hívásnál egyszerűen megrendeltem a kezdőcsomaghoz eredetileg is ingyen rendelhető vezetékes net-dobozt, holnap szerintem ki is szállítják.
De az én Mézem, mivel látta, hogy gigászi küzdelmem egyre hiábavalóbb -és mert mondtam százszor, hogy á, nem kell...- tegnap délelőtt fordította volna a kulcsot a zárban...azaz elment megvenni a kábel nélküli routert és ki kellett ugranom a fürdőkádból, hogy beengedjem a belülről fityegő kulccsal a bezárt ajtón.
Az új szép, fehér, nem hülyekék, halk és 54 helyett 270 Mbps sebességgel hasít.
Ez sem ment zökkenőmentesen, de ezt már tényleg hagyjuk. Hajamat téptem, de csakazért sem adtam fel.

Ma le lett vizsgáztatva és honosíttatva a lakókocsink, amit múlt csütörtökön hoztunk el a kereskedőtől Bajorország szívéből, Allgäu-ból (az Allgäu egy régió, mint pl. a Bakony. Csodaszép. Zölden is, meg behavazva is.) Ez a nap, mármint a csütörtök egy tűzpróba volt: Kiccsaj egyedül volt egész nap, egyedül kellett jönnie-mennie, ebédet melegítenie. Persze, a szomszéd néni be volt avatva, szükség esetére; valamint telefonkontrollt alkalmaztam.

Múlt héten egyébként hétfőn jól összevesztem megint a Kiccsajjal, mivel a hétvége utózöngéjeként nagyon utálatos és szemtelen lett; azt hitte, mostmár mi, én meg az apja vagyunk a megtűrt személyek, az idegenek és az anyja az isten, ahol a hétvégét töltötte ugye. Jól összevesztünk, megint kiborultam és kiabáltam, fenyegetőleg tornyosultam fölébe.
Erre...hát igen, anyám nyomdokaiba lépve kutakodtam...azaz elolvastam pár sms-t, amit az anyjával és az új szerzemény barátnőjével váltott.
Szinte sikított pár sms, hogy én megvertem őt és az anyja azonnal jöjjön érte.
Az új barátnőnek is megírta, aki elmondta a saját anyjának, kétségbeesve...meg átrohant a Kiccsaj anyjához...
Amorénak megírtam és a munkahelyről felhívta a Kiccsaj anyját. Megbeszélték, stb.
Mára már normalizálódott a helyzet, de nagyon szar volt.

Kedden vagy szerdán már együtt mentünk ki hóembert építeni, de mivel porhó volt, inkább csak ellapátoltuk meg dobálgattuk egymást.
Szóval mostmár nagyjából rendeződtek a sorok, de még vannak utózöngék.

Lényeg, hogy szombaton megyünk megint Burgundiába és ott hagyjuk áttelelni egy hatalmas csarnokgarázsban a lakókocsit, Amore nagybátyjánál.
Aki roppant büszke, hogy unokaöccse is a cigánykaravánosok sorába lépett. (Amore igazi apjának is van, valamint az igazi apja bátyjának, aki a szóbanforgó nagybácsi...)