Mindig belegondolkodok a mosogatóvízbe.
Majdnem két hét alatt volt fent meg lent. Volt nagyon fent is, majdnem 3ezer méteren. A Schilthorn-on. Az a pici piros pont az. Arról híres, hogy itt van a világ egyik legkülönlegesebb étterme, ami körbeforog, így lehet élvezni a hegy tetején a körpanorámát és itt forgattak egy James Bond filmet is, azt hiszem 1968-ban. Erről a hegycsúcsról nyílik a legszebb kilátás az úgynevezett "Három Szövetséges"-re (3 Eidgenössen): vagyis az Eiger-Mönch-Jungfrau hegycsúcs-csoportra.
Ez a csodás nap vitába torkollt: Kiccsaj piszkálta fent a felvonóban az apját, ak picit fél a magasban. Aztán dugó volt hazafelé. Aztán mindenért én voltam a hibás. Azért is, hogy milyen szar az a grillkolbász, amit aznap még mindenképpen meg kellett sütni, különben megromlik. És vasárnap este fél 9. És hogy neki most sötétben kell grillezni.
De nem én tehetek róla, fogd már fel.
A hetek meg úgy röppennek el, hogy észre se venni: kelsz, fekszel, kelsz, fizeted a csekkeket, nézed a hiradót, fekszel, kelsz...Szerdától kezdve húzós hetem volt: szerda délután nagybevásárlás, csütörtökön egész nap mostam, pénteken takarítottam és szombaton reggel 6-tól főztem-sütöttem. És szombaton 1 órára jöttek ebédre Amore rokonai. Az igazi apja, akivel nem tart semmiféle kapcsolatot tizen-huszon éve, az apja barátnője, az apja fiútestvére, akiknél Francia- meg Spanyolországban voltunk; a lánytestvérük, aki a maga vidám módján már nem 100%-ig tiszta. Plusz két kutya.
Ez a találkozó is olyan...kiszámítható volt. Amore nagybátyja szerette volna kicsit jra összehozni Amorét az igazi apjával, ezért kertelt, hímezett-hámozott nálunk még Spanyolországban, míg kinyögte, hogy szeretné meghívatni ezt a brigádot... ez a szíve vágya. Na, hát erre nem lehetett nemet mondani.
De előre látható volt, hogy semmi lényegesről nem esik majd szó; az apja nem fogja elkérni a telefonszámunkat, nem szólt egy szót sem úgy...arról...eztán se fognak beszélni és sosem fogja megtudni sem Amore sem az apja, hogy hogyan töltötte lelkileg a másik az elmúlt 20 évet. És miért.
És bocsánatot kérni meg pláne nem fog...mármint az apja, amiért elhagyta anno a családot.
Szóval ettek-ittak, nevetgéltek, jó hangulat volt. A bolondos nagynéni sztorizgatott, bele is pirultam néhol.
Az én szám meg sírásra görbült Kiccsajéval együtt, akit Amore irgalmatlanul lecseszett, amiért leejtett egy sörösüveget és az nagy habbal, szanaszét prüszkölve felrobbant.
Aztán már nem is tudom, miért, de vasárnap a reggelinél még rendben volt a világ, de mikor elrámoltuk a maradékot, már megint nem szóltunk egymáshoz.
És még csak azt sem tudom, hogy miért.
Tombolni tudtam volna, de ehelyett Monopolyztam Kiscsajjal, tökjó, mert ez -nekem- újfajta: papírpénz helyett bankkártya van és egy nagyon vicces, elemmel működő pénztárgép. Ezen kívül franciául van az egész, tehát a szerencsekártyák is. Kb. 90%-át meg is értem.
Hétfő este túl sokáig néztük a tévét és még pont meghallottam egy Deep Purple számot és ott véget is értem...még valahogy kibírtam lámpaoltásig, de aztán nem bírtam abbahagyni a sírást.
Csak mikor bealudtam.
