Szóval...spanyol tengerpart kipipálva, Amore is az én véleményemen van: vagyis ha legközelebb valahová megyünk, az valószínűleg Hollandia és/vagy Dánia, Belgium lesz. Na jó, meg Franciaország.
Spanyolországba egyetlen okból térnék vissza és ezt a bogarat B, a másik B felesége ültette a fülembe: szeretné bejárni a Szent Jakab zarándokútat, illetve legalábbis a nagyrészét. És kérdezte, hogy elmennék-e vele.

Tegnap volt az államalapítás ünnepe, tüzijáték, petárda, sültkolbász.

Rögtön az első este, már épp álltam volna fel a vacsorából, mikor erotik-combjaim közé most nem Amore mohósága szorult, hanem egy kurva darázs és rettentően megcsípett. Így kezdődött a nyaralás. Még sosem csípett meg, iszonyúan fájt és nagyon féltem, hogy elkezd bedagadni a torkom. Nem kezdett, a csípés helyét bedörzsöltem citrommal és 10 perc múlva már semmit nem éreztem-láttam a csípésből, na de az a 10 perc....!

Aztán hamar ellustult a megragasztott papucsom érzékeny pontja, szóval a nyaralás papucs nélkül, -vásárlással is kezdődött.
Meg azzal, hogy B (=Amore nagybátyja) kisautója ugyan átment a vizsgán, de a klíma nem működik. Vezess le 40 fokban egy ilyen kocsival 1100 km-t... (jó, tudom, régen senkinek se volt klímája...)

Amore arca még a nyaralás előtt bedagadt, nem tudjuk miért. Illetve én nemhivatalosan úgy gondolom, hogy valószínűleg a foggyökerén van tályog. De orvoshoz ugye nem megyünk. Aszpirint sem hosszas unszolásra, hanem csak utólag, titokban veszünk be...Érted.
Kiváló érzékkel sikerült a szombat reggelt-délelőttöt kiválasztania a 2 férfiembernek arra, hogy leautózzunk kb. 900 km-t, Burgundiából Lyon-Orange-Pireneusok-Barcelona irányban. A kb. 7,5 órás utat 13 óra alatt tettük meg. B és a felesége (szintén B) a klíma nélküli autóban, mi a két kutyával a fedélzeten. És persze én hallgattam az elkeseredett mondatokat, hogy már hullafáradt, még mindig állunk és még mindig van előttünk 400 km.

A kutyusokra pillantgatva rájöttem, boldogabb és harmonikusabb lenne a kapcsolatunk, ha vagy én vagy Amore kutya lennénk.

Végülis megérkeztünk és estére még akadt némi spaghetti carbonara.

Egyetlen egyszer szerettem volna fürödni sötétedés után a kivilágított úszómedencében, de elbeszélgettük az időt a kertben, vállamon törölköző és így még pont  láttam: elszelelt mellettem egy -feltehetően- patkány, vagy hasonló cucc. Szóval visszasiettem a házba, hermetikusan elzártam magam mindentől, ami mozog(hat).
Egy másik napon: viszonylag rövid volt az örömünk a lézershow szerű, csodálatos, lélegzetelállító vihar felett, mivel hamar elment az áram, tehát nem működött a klíma a szobában. 32 fok éjféli árnyékban, 70% páratartalom. Plusz egy gyerek, aki a kékes villanások miatt, fehér hálóingben kísért ház-szerte. Kutya által szaggatott plüss nyuszival.

Igen, lehetett még fokozni az élvezeteket: Amore szeme felcsillant, mikor felfedezte a gekkorezervátumot a garázsban. Ergo: ahová naponta akár kétszer is vidáman berohantam hűtött üdítőért, ode ezentúl be nem tettem a lábam. Aki másnak vermet ás: Amore egyfolytában a gekkoval cikizett, szivatott, így viszont ezentúl ő ment üdítőért, ha szomjas voltam. igen: sötétedés után is.

Az utolsó előtti vacsorán a kb. 80 éves rusztikus olajfa alatt a kispadon megint megcsípett valami. Nem éreztem semmit, csak egyszer ránéztem a kezemre és szivárgott két apró ponton a vér a gyűrűs és kisujjam közti lágy részen. Nem viszketett, csak kicsit fájt. Másnap nagyon fájt és a kézfejem vizenyősen bedagadt.
Ennek ellenére még mindig én voltam a vicc tárgya, ha elhúztam az arcom a kerti teríték látványától. Tudod, én vagyok a városi szöszi, aki kényeskedik és visít a fűszáltól, a többiek meg a fasza gyerekek, akik bírják a vidéki életet.
Csakhogy nem az ő kezük dagadt be.

Az egész életemet végigkíséri a mondás: vigyázz mit kívánsz, mert lehet, hogy teljesül. Szóval igazából alig vártam már, hogy "egyszer valamikor biztos meghív B a spanyol tengerpartra"... Amore alig szólt hozzám, egyfolytában B-vel szavalt, a gyerekkel nem foglalkozott, nem játszott csak egyszer, és B-vel folyamatosan engem cikiztek. Hol gekkóval, hogy azzal, hogy ha majd Amore tanyát meg szürkemarhákat vesz egyszer Magyarországon, akkor majd én leszek a parasztmári, aki húzza a vizet a gémeskútból. És ez mennyire gyönyörű magyar pusztaidill. Legszívesebben az arcukba mondtam volna, hogy ezek olyan idióta beszólások meg elképzelések, mintha azt mondanánk: egész Svájc csak alpesi tehénszarból  és lyukas emmentáliból állna...de csak annyit mondtam, hogy eléggé naívak, mert az, amiről ők beszélnek, csak a hülye turistáknak gyártott mézes-mázas útifilm DVD-ken létezik.

Meg persze volt Forma-1 is, épp a spanyol nagydíj, asszem.
Mondjuk semmi nyoma nem volt annak, hogy ünnepelték volna a spanyol VB győzelmet, vagy a forma-1 futam győzelmet.

Vettünk 2 leander meg 1 olíva csemetét. Meg egy negyed disznót, füstölve, vákumfóliázva.

Hazafelé már gyorsabban letekertük a kilométereket, megint 1 éjszaka Burgundiában, másnap megint lakókocsi-kereskedő, Amore csak nem adja fel... Mindegy, amig válogat és döntésképtelen (=Ikrek), addig sem vásárol. Végül kedden értünk haza.

Másnap nagybevásárlás, mert semmi nem volt már itthon. Csütörtökön nagymosás.
Ezzel kimostam a nyaralást a cuccainkból, már csak a fürdőruhákban makacsul ülő tengerparti homok.

A mosás egyébként megint botrányba fulladt, majd elmesélem legközelebb.
B pedig kitalálta, hogy eladják egyik, másik vagy mindkét házat (spanyol+francia) és keressek neki eladó kastélyt Magyarországon.
Ez milyen már: mehetnék kastélyokat nézegetni, válogatni Magyarországon.