Odabasztam három poharat, kettő eltört.
Még mindig jobb, mintha a gyerek.

Tegnap meg ma megint mindenki kicseszett hülye. Miközben telefonon beszéltem egy fogorvosi rendelővel, kerestem a kandikamerát, hogy ugye ez egy vicc bzmg...

Denem.

Amilyen "nyár" van, legfeljebb jégcsapretket vagy ice tea-t termelhetnék a teraszon, a paradicsom-projektnek befellegzett, a passion fruit még tartja magát hősiesen, de legszívesebben pulóvert adnék rá.
Amúgy a szokásos: főznöm kéne, kipakolni az utazótáskát, összehajtogatni a tonnányi mosott ruhát, vasalni, lemosni a tegnapi sminket, befizetni a múlt havi csekkeket, elküldeni két csomagot...
Ehelyett skype, Word, blog, csoki, tej, spider solitaire...
A világ változik, de én nem!

A múlt hét sűrű volt, és ez is az lesz.
Múlt héten szerdán fodrász és ortopédus, bevásárlás.
Csütörtökön Amoréál voltunk ebédelni a menzán (nagyon jó), aztán délután egyedül autóztam a tanfolyamom utolsó alkalmára. Ez is klassz volt, mert mivel június 3. itt ünnep volt, az iskola zárva és az egyik csajszi felajánlotta, hogy tarthatjuk náluk az órát. Hatalmas nagy házuk van, 12 ember elfért simán a nappaliban, a szünetben kaptunk enni-inni...kár, hogy ez volt az utolsó óra, mert hamarabb lett volna jó egy ilyen óra, kicsit felengedni, összebarátkozni.
Néhányan jönnek tovább, ahogy én is, a tanfolyam folytatására.
És van már ötletem is, hogy hogyan hasznosíthatnám a tanultakat. Meg egyátalán.

Pénteken csak a szokásos nyűg, szombaton reggel meg irány Baden-Württenberg, Hallo Stuttgart!
Megnéztünk két lakókocsi-kereskedőt, hatalmas Mercedes-csillagvárosok között vitt az út (Sindelfingenben és Stuttgartnál), délután bevásárlóutca, kis török-palesztin tüntetéssel körítve, gyöngyözött a homlokunk, mire kitaláltuk, hogy hogyan vonatozhatnánk vissza Waiblingenbe a szállásig, desikerült.
Vacsi, beájulás a panzióba.
Vasárnap rokonlátogatás két utcányira, aztán haza.