"Csak azt szeretném mondani, hogy csodálatosan nézel ki (bocs). Üdv..."
Egy ilyen üzenet várt az iwiwen.
Végre egyszer nem körlevél.
Amióta lecsökkent a külvilággal a kontaktusom, konkrétan kb. 3 éve, nem hallottam ilyesmit magamról. De pedig milyen jól esik.
A magnólia fa megvárt. Robbanásig feszülő virágjait visszatartva várta, hogy hazaérjünk; most bontogat. Nagy franc ám...tetszeleg, már így is csupa csoda, csupa rózsás-bíboros csipkehalom, mint egy kívánatos nő álomfehérneműben...mutat magából ezt-azt, de játszadozik...Gyönyörű, na. Erről aztán még annyira sem álmodtam, hogy valaha ilyenem lesz az ablakom előtt, mint a szerető férjről.
Apropó szerető férj.
Azért mégiscsak hiányzik az a kellő méretű műférfiasság...ugyanis etikusan kidobtam minden szexközt, amit nem a férjemtől kaptam. Vele azonban csak ritkán jutunk el kettesben huncut holmik bevásárlásához, tehát még hiányos a fegyvertár. Mégmielőtt arra gondolnál, hogy nem elég nekem Amore...nem, nem ez a helyzet sem az ok. Csak az olyan más.
Tudod...hiába van 3 dömpered, akkor is kell még hozzá 1-2 matchbox és fordítva. Játékpuska is kell. Meg csúzli. Szóval játékból sosem elég.
Bugacban az volt a szép, hogy a kontaktember, aki felhívta a Szűcséket, hogy lehet-e menni tanyalátogatásra, az nem tudta (tudta, de nem mondta?), hogy Szűcséknél bizony aludni is lehet, van kiadó szobájuk. Ezért inkább adott nekünk két telefonszámot, ahol senki nem vette fel a telefont a kis megbúvó hotelekben. Ugyanis meggyőződ(het)tünk saját szemünkkel, hogy nevezett intézmények hónapok óta, hónapokig még zárva tartanak.
Értem én, hogy kurvaszar megélhetési betyárnak lenni, eleve. Bohóckodni gatyamadzagban 4 hülye turistának. Tényleg, megértem.
Csak akkor ne csinálja. És ne fizettesse ki.
Vagy csinálja, ha már egyszer kifizettem.
Vagy ne tartsa a hulláraunott képét borravalóért.
Vagy ne káromkodjon, gondolván: a két hülye holland, meg a többi úgyse érti.
A legjobb Ópusztaszer volt, ahol előbb Amorét hívta a homokra az egyik "ómagyar". Amore azonban gyorsan helyetcserélt velem, ő került a kamera mögé, én meg a placcra, a lovasok közé... Pedig ez igazából egy férfiaknak való bátorságpróba volt.
Aztán lenyilaztam az ellenséget. (hungarocellből...)
Előtte még, mielőtt Magyarországra értünk volna, voltunk a Fendt traktorok Mekkájában, Marktoberdorfban.
Meg még szerteszét. Azt hittem, sosem érünk Körmendre, viszont így nem volt annyira fárasztó és uncsi az 1100 km. Útközben pedig átfordultunk a 100'000. km-en.
Az éjszakai Dunai hajókázás annyira, de annyira spontán volt, hogy se szemüveg, se fényképezőgép nem volt rajtam, mivel "csak" nőgyógyászhoz meg vacsorázni indultunk eredetileg. Mondjuk, sikerült az összes időpontot összelogisztikáznom erre a napra...Rohanás volt, elejétől a végéig.
Reggel bementünk a Belvárosba pénzt váltani meg OTP-be.
11:30 Árkád, találkoztunk egy fiatal párral, akik szintén szeretnének Svájcba jönni.
14:00 fodrász nekem meg a Kiccsajnak
Amore hazavitte a csajszit, visszajött hozzám a fodrászhoz és mentünk
17:20-ra nőgyógyászhoz a Mammuthoz.
Vacsi a Belgrád rakparton.
Dunaparti sétának indult, aztán a "gyere már, ez klassz lesz!" német megfelelőjével Amore lerántott az alsó rakpartra és már ott lobogtam mögötte a kikötői rampán. És tényleg csodaszép volt. Kaptunk pezsgőt is, meg még egy üdítőt.
Budapest, Te csodás.