Mármint az Új Év.
Furcsa, hogy milyen sokáig nem írtam.
Túlvagyunk az ünnepi kaján, tudod: hogy meghívatta magát Amore nagyija, fia meg a fia barátnője, karácsoynra és szilveszterre is. Jövőre -idénre- már most tudjuk, hogy nem leszünk itthon. Ez a hivatalos sajtóközlemény.
Közben lemaradtunk egy ágy-akcióról az IKEÁban és ezt meg megannyi mást bereklamáltam az interneten. Klikk! -és hopp!-és hibaüzenetek martaléka lett panaszom.
Gondoltam én.
Hogy essen le a gatyátok.
Gondoltam szintén én.
Nem gépeltem be újra. Erre szilveszter napján kapok egy telefont az ikeából, hogy mégis túljutott a dróton az üzenetem. Szumma-szummárum: egy perc után magyar nyelvre váltott a nő, pedig itt dolgozik Baseltől 5 km-re és jól elbeszélgettünk. Felajánlotta, hogy mivel az ő hibájukból, raktárkészelthiány miatt kellett fölöslegesen 100 km-t autóznunk és lemaradtunk az akciós ágyról, ha eldöntöttü újra, hogy ágyat nézünk, hívjam fel őt személyesen, félreteszi nekem és ad 100 frank kedvezményt (ennyi volt az akciós különbség), bármelyik ágyat is válasszuk.
Az élet szép.
Már-már hagyomány, hogy sütök sonkás kilfik hadát és bevisszük Amore munkahelyére szilveszterezni.
Miután éjfélkor magyar himnuszt hallgattunk a youtube-ról, meg minden, elmentek a vendégek és fantasztikusan átizzadtuk magunkat az Újévbe...
Odahaza Anya egyik öccse karácsony óta kórházban van, nagy volt a baj és a riadalom. A másik öccse bekurvázott és most feje tetején a család.
Mi meg már leköltöztettük a fele lakást a pincébe. Milyen furcsa lesz költözni. Tulajdonképpen szerettem ezt a lakást, csak a környéket nem. Időközben eladtam Kiccsaj emeletes ágyát, két éjjeli szekrényt (szilveszter napján jöttek érte), felraktam eladásra egy kétajtós komódot is, meg az ebédlőasztalt. Ez utóbbira már van is egy licit.
Anyával ma 1 órát telefonáltam.
Meg kaptam egy levelet, amivel...hát, nem tudom, mit kezdjek. Ezt mégis hogy gondoltad? Mit kéne rá válaszolnom?