Az Apu hazarepült.
Tesóm mindig mindent jobban tud (?). Még saját magánál is okosabb. Tudod, van ilyen.

Valami mindig fáj.

Hol az arany közép?
Hol az igazság?
És hol a határ?

Mit számítanak a néhány visszalépések, ha összességében előre haladunk?

Zürichben ma még havazott.
Azért mi már átálltunk nyárigumira.

Bugacban az a szép és romantikus, hogy március 2-án kértem a travelport honlapján keresztül szállásra ajánlatot. Az állt a válaszban, hogy legkésőbb március 4-ig meg kell érkezzen. Mivel nem, így március 14-én írtam közvetlenül a szállásnak, akik...érdekes, hogy nagyon sok olyan szállás van Magyarországon, akiknek Berührungsangstja van. Nincs honlapjuk; ha van, gyakorlatilag üres, használhatatlan. Nem adnak meg telefonszámot, csak postacímet, meg egy e-mail címet, amiről soha nem jön válasz.
Naszóval. Bugac, XY Lovastanya. Felhívom. Nagy nehezen felveszik. Elmondom, mit szeretnék. Azt mondja, jó, írjam is le emailben.
Innen már tudod.
(az a rész következik, hogy "...egy e-mail címet, amiről soha nem jön...")
De nem adtam fel.
Leveleztem -párhuzamosan- egy másik szolgáltatóval is.
E-mail címem tartalmazza a teljes nevem, alá is írom mindig.
Mégis folyamatosan, következetesen Erikának megszólít.

Félreértés ne essék: szar mindenhol akad. Csak lényeges különbség: hogy máshol, ha ezért panaszkodsz: legalább cikinek érzik és elnézést kérnek. Otthon meg büszkék vagyunk, mert ez "őshonos, eredeti, egyedülálló magyar szar" (?????????????) És mindig a másik a hülye.