Rémálmaim vissza-vissza térnek.
Nemrég pl. azt álmodtam, hogy a (való életben októberben esedékes) érettségi találkozómon kiderült: engem és még pár osztálytársat évek óta megfigyelt a kormány. Engem azért, mert ugye a szállodában sok külföldivel találkoztam-dolgoztam, sok érdekes szállóvendéggel kerültem kapcsolatba, pl. FBI-osokkal, IFOR-osokkal is. (ez igaz, nem csak álom) És álmomban is olyan mérhetetlen dühöt éreztem, ami ébren is szinte lebénít. Mintha elvették volna az életemet, valahogy visszamenőleg. Minden átélt pillanatom hirtelen egyetlen, végtelen lehallgatott hangszalaggá változott, lepergett előttem A Film, az utóbbi X év, amin ügynökök kávéfoltos hányásszínű nyakkendővel a nyakukban csámcsognak.
Huszadrangú színésznővé váltam, aki csak statiszta volt a saját életében.
Ne akard ezt átélni soha...
Vissza a valóságba: ne akarj egy Ikrekkel kezdeni se, soha.
"A Skorpió megeszi az Ikreket reggelire." Én ugye Bak vagyok, de simán el tudok játszani egy skorpiót...
Mert mi történt, b...?
Amikor hazaállított azzal a hírrel júniusban, hogy vett egy robogót, csak titokban ráncoltam a homlokomat. És mosolyogva megjegyeztem, hogy szerintem ez nem fog neki tetszeni. Mosolygott, hogy dehogynem, milyen jó lesz ezzel bejárni dolgozni ide, 13 km-rel arrébb.
Tippelj.
Összesen kb. 6-szor ment vele dolgozni. A robogó már fent van tegnap este óta az internetes aukción, el fogja adni és akar egy 125-ös Hondát.
Jó, többért fog elkelni, mint amennyiért vette, meg rááldozott, de akkor is.
Ha ennyi pénzünk van (nincs...), akkor azt miért kell ilyen fasságra fordítani?
Ja...értem. Egy motor csak a feleségek szerint fasság. Szubjektív.