Naná, hogy nem a chilei vörösbort kellett volna bepancsolnom forraltbornak. Dehát én azt hittem, hogy itt, már-már franciás borvidékektől egy-két órányi távolságra, Chile az olyan a vörösborban, mint a magyar camembert vagy mint egy kínai Mercedes. Ehhez képest fel lett nekem sorolva és az arcomba mutogatva a borregálunk 67%-a, példaként, hogy bármelyiket választhattam volna a jófajta chilei helyett.
Gyanús is volt, hogy miért ízlik nekem, holott utálom a vörösbort...de erről sűrűn hallgattam.
Pénteken este voltunk fotóvernissage-on (hogy írják ezt magyarul? ja, kiállítás megnyitón...) és fejben persze összehasonlítgattam az én látásomat az övékével; az én képeimet az övékével. Amore megint rászállt a "vegyünk neked egy jó fényképezőgépet!" témára, de inkább a gyereknek indítványoztam egy új ruhásszekrényt, olyat, aminek -még nem- nem kivehető az ajtaja.
Hétvégén gyakorlatilag itthon voltunk, mert ítéletidő volt: vízszintesen vitt mindent a szél. Le is szakított az utca túloldalán valamit valamiről (kábelt villanyoszlopról?). Viszont életemben először játszottam Playstationnel. Természetesen utáltam, mert minden játék autóvezetős cucc volt végsősoron és mindig utolsó lettem. Mondtam, hogy játszunk inkább felnőtteset, a hálószobában.
Jövő héten megyek egy állásinterjúra. Bár, ahogy ma is elnéztem Kiccsajt, nem tudom, hogy jó döntés lesz-e már dolgozni menni, illetve mi lesz ebből.
De nekem muszáj.