Csaknem egy hónapig nem írtam a blogot.
Van iwiw meghívóm, ha valaki kéri.

közben nem történt semmi érdekes. Valahogy kibekkeltük az utolsó hetet-napokat unokatesómmal, aztán hazafuvaroztuk őt október 4-én.
otthon kicsit ambivalens volt. Mindenkivel, minden tekintetben. Amore most két napig bírta kiakadás, kifakadás nélkül. Nem tudom, néha az az érzésem, hogy ez mindig akkor van, ha Pestre megyünk. Néha meg rájövök, hogy itthon is szoktunk kicsit erősködni egymással. Azt vetette most a szememre, hogy megváltoztam és nem jó irányba. Hogy nem vagyok konstruktív társa, nem "jön tőlem semmi", rezignáltan tudomásul veszem a dolgokat, magára hagytam.
Ami szerintem nem igaz, vagy ha igen, akkor ott a megoldás, amit ő maga mondott: "Ha én tettem ezt tönkre azzal, hogy elnyomtalak és túl erős voltam, akkor nagyon sajnálom..."
Van azért ebben némi igazság. Nem volt túl erős, csak soha a büdös életben nem hallgat rám. Akkor mit verjem a nyálam?
De már megint itt tartok, hogy rólunk beszélek...
az indulás előtti napokban szerettünk volna szerezni megint fizetős utasokat. Rövid időn belül 3-an is jelentkeztek, akiből az egyik végül lemondta, a másikat Amore megbízhatatlannak minősítette és lemondatta velem. Aztán visszacsináltatta. Szóval, repkedtek az emailek a csaj, a barátja, én és Amore között. Hülyét csináltam magamból megint az ikrek-mentalitása miatt, stb. Aki meg végül velünk jött, az egy alkoholista... Rögtön megcsapott a szaga, ráadásul egy kiskutyával jött (erről mondjuk tudtunk, a piáról nem) Mikor megérkeztünk, az első -suttogott- kérdése az volt a Svájcban élő lányához, aki érte jött, hogy "van otthon egy söröd?...jaj, hála istennek..." Hosszú ideig nem fogok ilyet szervezni, az biztos.
azért is ment a varia, hogy szombaton vagy vasárnap menjünk. Ez időjárás függő volt, mert nem akart még téli gumira váltani, viszont Ausztriában már itt-ott havazott. Szóval, napokig ment a huzavona, hogy melyik nap megyünk, melyik nap jövünk és hogy ki jön velünk. És már hánytam az egésztől.
voltunk fogorvosnál a Kiccsajjal. Neki nem csináltak semmit, de ha már ott voltam, beültem én is a kényelmes székbe, pedagógiai jelleggel. És rögtön pedagógiai jelleggel neki is állt furkászni a számban az András, fogkő eltávolítás.
barátnőztünk is, kétszer is. Remélem, nem okoztam nagy csalódást, nem változtam nagyon hátrányomra. És kávéztunk megint turistásan-ráérősen a Bazilika előtti téren. A felszolgáló felismerte, hogy Amore svájci dialektet beszél.
most épp önéletrajzokat gyártok megint, 4 állásra adok be pályázatot, hátha.
voltunk hétfőn Németországban bevásárolni, meg Ikeában. Tegnap meg ugye Bernben, amit már írtam. Amore ma már dolgozik, szegény ki van akadva, hogy a pólói mind rövidek, nincs mit felvegyen. Nem értem, miért.
tegnap elhoztuk a postáról az új Reebok Mini Stepperemet, amit szuperpontokért rendeltünk. Ráálltam, hogy kipróbáljam, riszáltam kettőt, erre Kiccsaj bekapcsolta a rádiót, hogy zenére csináljam. Ahogy nő és nagyobb lesz, egyre poénosabb vele az élet. Ma fél 12-ig aludt. Hétfőtől van megint suli.
tegnap épp Lied-nek írtam e-mailt, hogy miért is nem blogolok tovább, mire Amore a tévé elől megkérdezte, hogy írok-e még naplót. Mikor mondtam, hogy nem, azt mondta, hogy szerinte sajnos, hogy abbahagytam.
hát, ezek vannak.