Csöppnyi változások.

ja, nem...csak annyi, hogy mostantól két hétig mindenki itthon lesz, ma keltünk utoljára 5:55-kor.
kiccsajnak utolsó tanítási nap, de azt mondja, suliba akar menni. Tanulni nem, csak suliba, mert az milyen jó.
tegnap megint tesztelték az axonjaim szakítószilárdságát, ő meg a jugó osztálytársa. Mintha valami teleregényt: naponta el kell mesélnem neki folytatásosként, hogy egész pontosan miért nem akarom a jugót a lakásban látni. Ha idejön, a játszótéren lehetnek, de a lakásban nem. A kaputelefonba ma megint elölről kellett kezdenem. Olyan ez, mint mikor a filmekben megáll az idő és a Főhős minden reggel ugyanarra a napra ébred és mindennap ugyanaz történik...és nem mellékesen már kurvára elege van ebből... A jugó csaj is feljött és leült a lépcsőre. Kérdezem, hogy mit csinál. Azt mondja: vár. Mondom neki, hogy Kiccsajnak dolga van, nem mehet le játszani.
Ő még mindig vár.
És drámai másodpercekig nem történik semmi.
Aztán mégis történik valami: én.
És akkor végre lezötyököl a lépcsőházban és hazahúz.
de nem is erről akartam írni.
először is Spanyolország lesz a bajnok, mindenki meglássa! Igaz, hogy se jóstehetség nem vagyok, se a focihoz nem értek: az iwiw EB-játékában sikerült az összes pontomat eljátszani, 0,1 pontom maradt. Király. De azért szorítjuk a fotelkarfát, drukkolunk.
nem kérdeztétek, ezért leírom, milyen az EB innen
nézve. Svájcban már 25-én megvolt az utolsó mérkőzés, de
egészen addig nem volt tanácsos a színhelyek irányába autózni, mindenhol
óriási dugókról hallott az ember a rádióból, mint mikor Budaörsön megnyitott az első ElektroWorld áruház vagy mint mikor Amerikában bemutatták az első újragyúrt StarWars filmet....
Jellemző, hogy Baselnek kb. 180.000 lakosa van és pl. a nagy holland meccset vagy a törökök utolsó győzelmét kb. ugyanennyi focirajongó ünnepelte az utcákon, az úgynevezett, kialakított "Fan-Zone"-okban. A hotelek a városban és kb. 80km-es körzetben totálisan tele voltak. Ha már rádió: nem múlt el
tíz perc, hogy valamelyik adón tv-ben vagy rádióban ne ez lett volna a
téma. Minden híradó az eredményekkel kezdődött, meg hogy mi történt és
mi fog még történni. A mai hírekben is másodikként szerepelt csak az,
hogy a forgamli adóban változást kíván eszközölni a parlament egy
része, de a másik fele egyelőre még leszavazta... Az első hír a tegnapi
Orosz-Spanyol volt...Szóval így megy ez.
Az orosz meccsek alatt egyébként folyton azzal poénkodtunk, hogy hajtanak, mint az őrültek, mert ha nem nyernek, Putyin elküldi őket Szibériába...holnap arra ébrednek, hogy picsahideg van... Na, most, hogy kiestek, biztosak lehetünk abban, hogy a következő válogatott meccsen egy vadonatúj gárdát láthatunk majd játszani és azokról a fiúkról, akik most kikaptak másodszorra is a spanyoloktól, soha többé nem hallunk semmit, mintha a föld nyelte volna el őket...
aztán...Egy hét múlva ilyenkor már a fodrásznál fogok (szép)ülni. Találtam szép papírt az esküvői fogadalmamnak, sötétzöld és van ezüst tollam, amivel majd írok rá. Úgy szeretném, hogy amikor már minden és mindenki -idegileg- készen van, akkor behívom a hálószobába és felolvasom neki, aztán oda is adom, emlékbe. Csak hát...mit is írjak...?

tegnap este L. még cseten gyorsan felhívta a figyelmemet és gratulált is ahhoz, hogy kikerültem a blog.hu címlapjára. Bármit is jelentsen ez és bárkinek is köszönhetem ezt...
most egyébként épp 60°C-on mosok és ezer dolgom van. Amiket blogolással hessintek el a gondolataim közül...Tegnap pedig álmomban 500 frankos bankjegyeket találtam a hűtőnkben.