Bizony, hogyan.

Tegnap megint sikerült eljátszanom a totálisan szőke nőt.
Megbeszéltük már előre, hogy este, ha hazajön a munkából, elmegyünk együtt nagybevásárolni. Össze is írtam, hogy mi hol akciós, és mit szeretnék venni. Erre kapom az smst napközben, hogy valami gebasz miatt rengeteg meló lett, tök fáradt már most (akkor) és hogy nem tudnék-e én elmenni a "kisautóval" majd, egyedül vásárolni, persze csak ha úgy érzem magam.
Visszaírtam, hogy dehogynem.

Hozzáteszem: tipikusan az az eset, hogy sosem enged vezetni, egyedül csak itt a kisvárosunkon belül vezettem, de most itt rögtön egyedül útnak indítana...autópályán, 15 km-rel odébb...Mindegy, gondoltam, megoldom, ha a fene fenét eszik is.
Ja, még megjegyzés: mindenképpen meg kellett várnom, mivel a két autónkra egy rendszám van kiváltva, így a rendszámra kellett várnom :-)
Igaz, hogy napok óta meg vagyok fázva, mégis velük együtt hétkor kelek, neki kávét, gyereknek tízórait csinálok, takarítok, küzdök a kurva kádmániás macskával...főzök, stb.

Hazajött, leült és mivel nem állt neki levetkőzni, azt hittem, meggondolta magát. Kérdeztem: eljön-e ő is - mégis. Azt mondta, igen.
Erre a garázsban mondja, hogy "pedig már át is tettem a rendszámot a kisautóra neked, hogy te mész"...
Mondom, hogy rendben, akkor menjen fel vissza a lakásba és kész. Direkt kérdeztem, hogy eljön-e...
Erre ő: "azt hittem, már megbeszéltük az smsben, hogy Te mész..."

Meg a faszom.
Mindig is kiakadtam azon, ha két ember, akik ugyanazt a nyelvet beszélik, nem értenek szót...

Na mindegy, kicsit már megvolt az alaphangulatom, ennek örömére még:
lerakta a két bevásárlókosarat a garázs padlójára, míg kiállt az autóval, aztán én pakoltam be őket. Igen, de az egyik össze volt hajtva (tudod, az a szögletes műanyag, aminek ha az oldalát benyomod, laposra lehet hajtani), és rajta volt a másik, megpakolva a recycling cuccokkal, amiket a gyűjtőbe viszünk mindig. És én természetesen csak a felsőt, a telit emeltem fel és nem láttam, hogy még a padlón fekszik a másik, összehajtva.
Csak amikor szálltunk ki és emelte ki a kocsiból a konzervdobozokkal, műanyag üvegekkel megrakott egyiket, akkor szállt el az agya, hogy otthagytuk a másikat...
Meg direkt ő kérte, hogy nézzem össze, mi hol olcsóbb, erre bármit mondtam, a vége az lett, hogy csak az "új munkaadójánál" vásároltunk be.
Menet közben kérdezte, miket írtam még fel. Mutatom a listát.
Erre: ne azt mondd, hogy a másik üzletben mi az akciós, most itt vagyunk...
FKV.

De azért rábeszélt, hogy vegyünk nekem szabadidőgatyót, egy rövid meg egy hosszúujjú felsővel...

Kicsit felbosszantott azzal is, hogy nagyon arra játszik szerintem, hogy ne menjünk a zürichi esküvőkiállításra, mert semmi kedve.
Utálja az ottani nagyvárosi forgalmat, meg egyébként sincs se pénzünk, se kedvünk olyan firlefrancokra az esküvőre, mint amiket ott kiállítanak.

Ja. Csak...mondjuk lakókocsira sincs pénzünk, mégis megnézetett velem kb. hatezret és még lelkesedést is kellett mutatnom.

Ezek után hogyan győzzem meg őt arról, hogy februárban, amikor kiccsajnak síszünete lesz, engedjen minket pestre repülni -mialatt ő dolgozik-...?
Mondjuk...a repjegy csaknem olcsóbb, mint sőt...tegnap a nagybevásárláskor többet fizettünk, mint amennyi a repjegy lenne.

P.S.: mikor hazaértünk a bevásárlásból, a kosarunk természetesen még ott hevert a padlón. Ami persze nem meglepő, hiszen a lépcsőház aljában három napig várt egy pár síbakancs + síléc...