Vannak, akik fogvatartóikhoz ragaszkodnak, legyenek ezek bár saját félelmeik, démonaik, melyekkel önkezűleg kötik gúzsba magukat hajtják rabigába, vagy dominánsok kényének-kedvének hajlatába.
Mert sejtik: összeroppannának a szabadság terhe alatt.
Megint mások megszokott, hozzájuknőtt fájdalmaikhoz ragaszkodnak, mert narkotikummá vált számukra a fájdalomcsillapítás ködje. Kell egy alibifájás, hogy leple alatt övék lehessen a szeretet illúziója: mások sajnálata.
És van, aki saját hibáihoz ragaszkodik, hogy ne kelljen...mert önmagát szeretni képtelen. És úgy hiszi, reméli, ha ő sem, majd más sem fogja őt szeretni.
Vagyis nincs szeretés, melyet viszonozni kényszerülne.