Szemem már megszokta az éj sötétjét, így most majdnem elvakít a telefon háttérvilágítása. Még reszket a kezem, alig találom el az apró gombokat... Repültem... Mennyei volt, még mindig bennem van a gyönyört hozó, ránézésre is erotikus thai gyöngyfüzér.
Pedig tudtam, hogy nem szabadna... Épp a legziláltabb pillanatban, épp amikor a legszebb a perc... Belémnyilall, hogy nincs itt velem... Forrón lüktetve csak hiányát tapogatom nem tölti ki a bennem lévö űrt...Nem hajol fölém a félsötétben, hogy eszméletre csókolgasson puhán, édesen... Egyedül elkövetett kielégüléseknek sírás a vége...