Miután letudtam a kötelező rokoni köröket, egy fergeteg-party várt Bridget-nél. Meg házi(kézi)sütésű csokoládékrémes torta. Amin rokokó indákban hullámzott a fenségesen habkönnyű hollandibarna ízorgia.
A hivatásos partyfotós vakujának kereszttüzében buliztunk, nevettünk hajnalig, martiniben olvadt a jégkocka, aztán...
Olyan szcénákban találtam magam, amilyenek csak a filmekben - hittem...
De a rendező nem volt sehol, mindent magunknak kellett kitalálni.
Nemrég azt írta: "én már csak részegen vagyok józan..."
És milyen igaz, találó.
Igazi énünket, vágyaink beismerését nappali fénynél elnyomja a józan ész, a konvenciók vagy a Xanax. Kinek mi.
De néha...keletkeznek pillanatok, amikor már sírva toporzékolnánk: nem, nem és nem! - nem érted? nem tudok tovább várni, tovább jókisfiú lenni, nincs több erőm disztingválni, nem bírok tovább vigyázni a tetteimre, belefáradtam az önmegtartóztatásba, nem akarok józanész lenni...engedj már el, hadd csináljam amit akarok...azt, amiről még nem is tudom, akarom-e...de nem akarok gondolkodni azon, vajon akarom-e...? Csak szeretném megtenni. Érted...? Érted...?!! Engedj...!!!

Két újabb vágyam teljesült, az egyik kétszer is.

noverem meg azert is hivott, hogy adjak mar nehany kiindulo otletet, mert a consul jotekonysagi balt ad, de meg sose csinalt ilyet. En se, de engem az ilyen reszletkerdes nem szokott gatolni az otletelesben. Mondtam, hogy fogadjon fel engem a consul tanacsadonak, ha egyszer benak a munkatarsai es akkor lesz neki szep party. Most varok a valaszara. Jo ejszakat Budapest.