Meg ilyesmik.

Kedvesem megint "fent" van, mondhatnám: agyonszeretget. Rátalált a videa.hu oldalon ilyen szép dolgokra, mint a Magyar Himnusz Parlamenttel a vokálban háttérben, vagy például egy "Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország!" kezdetű -szerintem- népdalra, ami kesergő jellegű.
Két változata is fent van a weboldalon. 1 2
{Kaptam egy Kedves Olvasótól helyesbítést: az Álomsláger.origo.hu oldal a dalt Vincze Zsigmond és Kulinyi Ernő közös szerzeményeként említi, operett múfajban, 1922-ből. Ettől persze még az alap dallam lehet népdal eredetileg, mint ahogy Bartók is gyűjtött és feldolgozott népdalokat, dallamokat, részleteket. Köszönöm szépen a kiigazítást.}

És ezeket néha lejátssza nekem a notebookon, és akkor én sírok. És nem gonoszdiból, hanem szereti, hogy nekem hiányzik a hazám.
Svájcban megalapítása óta sosem volt nehéz idő, itt nem dúlt a török, a tatár, nem volt Csaucseszku, Rákosi, itt 700 éve nagyjából béke van és egyéb, belső problémákkal voltak elfoglalva. Nem kellett szenvedniük olyan rettentően, nekik semmit nem mond az, hogy "sírva vígad a magyar...", ami egyfelől jó, mert persze jobb a békesség, másfelől viszont nem tette próbára az idő, a történelem ezt az országot igazán. Vagyis nem erősödött, nem csiszolódott és bizonyos dolgokat nem tudnak igazán értékelni.

Azt mondja, sokszor, hogy neki is hiányzik Budapest, meg Ungarn. Viszont Svájc nem hiányozna neki, és számtalanszor nem volt itthon augusztus elsején, mégsem volt szomorú. Nem úgy, mint én...
Tegnap este olvasgattam a híreket, hogy volt-e tüzijáték, volt-e vihar, mit-kit merre vitt a szél. És este kilenckor nagyon fájt a szivem. Otthon az ablakból szoktam nézni...szeretem, szerettem...bár ott nem volt akkora jelentősége, mint most, annak,... hogy nem látom és nem vagyok ott.

Valójában azt akartam csak írni, hogy tegnap szóba került a Forrest Gump, és hogy az ő anyukája ott mindig azt mondta, hogy az élet olyan, mint egy doboz bon-bon...Erről eszembe jutott, hogy az én Nagymamám meg mindig azt mondta, anyunak is, hogy egy feleség kötényének nagynak kell lenni, hogy sokmindent eltakarjon.

Ez mondjuk nálunk momentán nem aktuális, most nincs szükségem kötényre. Mert most az van, hogy többnyire a kedvesem főz, olyan kötényben, hogy csupa piros és van rajta fehér kereszt, mintha svájci zászlóba öltözve sütné a grillkolbászt...és én vezethetek végre - helyette. Néha.

Egyébként...hiába mondják, hogy a Bak nők hűségesek: én megint hűtlen lettem.
Egyszer már kiábrándultam a Nissan Micra C+C-ből a Toyota Auris kedvéért. Szombaton meg elmentünk egy hatalmas autóházba, ahol volt minden...Jaguárok, Aston Martin, Jeep, Chrysler, annyi autóban ültem már megint, hogy este mikor leültem tévézni, kerestem az ajtót a karfánál, hogy becsapjam és csaknem a biztonsági övért nyúltam.
Tehát. Például Auris is és már nem tetszik annyira.
Viszont Ő.

Mindig megmosolygom, mikor elkezdi, hogy ne vágyakozzak a dolgok után, hanem értsem már meg végre, hogy minden emberléptékű és ésszerű dolog, amire eddiggondolni sem mertem, az itt van. És ha elmegyek majd dolgozni, akkor egyrészt szükségem lesz kocsira, másrészt részletre simán megengedhetem magamnak.

:-)
Miután megvettük az Ő új barátját...

Még olyan események is vannak, hogy tesómnak megírtam, hogy ő lesz az esküvői tanúm, anyunak meg megtelefonáltam a helyzetet.
Tesóm azt írta a válaszlevelében, hogy sír, miközben ír nekem. Hát persze, hogy én is elkezdtem bőgni.

"ha nem is mondtam soha de nekem hiányoztál amióta itt vagyok. Nekem nem
volt olyan kellemes ez az itt lét és csak a pénzért csináltam az
egészet és valószínűleg a jövő nyáron megyek haza végleg... Ezzel csak azt akartam mondani, hogy én nem
végleg jöttem el otthonról, de te végleg elmész és csak időközönként
fogjuk látni egymást, ami nekem azért rossz lesz, de majd kiheverem, az
a fontos hogy te megtaláltad a párod (remélem). Na most már
összeszedtem magam és már nem bőgök..."