Például a nagymamám.

Az a legkifejezőbb, ha azt írom: pocsék unoka voltam és vagyok.
Utoljára térdzoknis koromban volt ez másképp, akkor még talán szavaltam is anyák napján nekik (is). Ettől eltekintve szinte csak papíron funkcionáltam.
Most viszont én keresgéltem éttermet a 80. szülinapra és ennek kapcsán volt tegnap mamáméknál egy hosszú, családi beszélgetés, ami azzal zárult, hogy mamámról elismerően hümmögtem.
Csak annyi a lényeg, hogy én még senkit nem mutattam be partneremként az ennyire tág családi körnek, mint Patrickkal tenni készülök.
Ez lesz az első alkalom, ráadásul rövid két hónapos ismerettségünk után és ugye kicsit "alkalom szüli a tolvajt" jellege van a dolognak, de mamám nagyon örült és szó nélkül megengedte, hogy a szülinapjára kettesben jöjjek.
Unokatesómnak viszont kerek perec megmondta, hogy míg le nem rendezte a kb. 10 évig tartó és most haldoklásnak indult kapcsolatát, ami jelentős botránnyal fenyeget és talán lakásokat is érint, például azt is, amiben mamám lakik, addig meg ne merjen jelenni egy új lánnyal a "bulin".
Nagyim bekeményített.