Egyrészt mert gyarló is vagyok néha, nem feltétlenül akarok háborúzni, másrészt azért inkább ide és nem annak a bizonyos blognak a kommentjébe, hogy többen lássák. (sic!)

Hosszas password és régi, beregisztrált e-mailcím keresgélés/bepróbálkozás után végre beléphettem a csilivili kapun, ahová csak a kiváltságosok. A T-Com fotótárába, azon belül a saját elfeledett szaraim közé.