Két hét múlva ilyenkor.

Igen, akkor már körülbelül tudni fogom, hogy megint csak (rém)álmodtam, vagy végre elkezdődik az életem, mert ez eddig csak valami promo volt, abból is a legszarabb.

Függetlenül attól, hogy itt álmodozom, meg dobálózok a jövőmmel jobbra-balra, rettentő-rettentően félek.

Leginkább talán attól, amitől...
amitől talán mindig is kellett volna? Hogy ne essek annyit pofára? De...hát az életbiztosításért is fizet az ember és mégis érheti meglepetés...szóval, az sem életbiztosítás.

Leginkább attól félek, hogy én mindent másképp látok.
Akár a tárgyakat a fényképezőgép lencséjén át. Azt nem tudnám megmondani, hogy jobb vagy rosszabb...bár...többnyire értékesebbnek látom a dolgokat a képeimen, mint amilyenek valójában. És azt hiszem, ezt csinálom az emberekkel is.

Na, hát akkor jó nagyot fogok csattanni a flaszteren. Nem baj, majd elkaptok.

Szóval igen.
Nekem minden másképp néz ki.
De vajon miért?
És mi az igazság?

Például mi lehet a legrosszabb, amire számíthatok?
Kiderül, hogy a lábaközt fütyi helyett punci van.
Vagy van még rosszabb?
Kiderül, hogy a lába közt két punci van. És az egyik nem is az övé.
Vagy még roszabb...?
Megérkezek, elkábít és elad prostinak.
Vagy még rosszabb?
Most rábeszél, hogy nem kell vinnem magammal semmi pénzt, majd ő fizet mindent...odakint viszont fogva tart, elveszi az útlevelemet, a repjegyemet és egy fillér nélkül még a városból sem jutok ki soha többé.
Van még rosszabb?
Bizonyára.
De most mennem kell.

Ennél hülyébb már nem leszek, az biztos. Legalábbis remélem. Mostmár annyira, de annyira beparáztam, hogy "baszki, mi van, ha semmi sincs úgy, ahogy elmesélte?!", hogy elkezdtem bebiztosítani magam. Például
az otthoni telefonszáma alapján a svájci internete tudakozóben a címét, hogy egyátalán hová fog elrabolni...Hosszas keresgélés után végre kidobta a nevét a ch-tudakozó.
Aztán vállonveregettem magam.
Már az első találkozó végén felírta nekem a címüket, a mostanit is, meg azt is, ahová két hónap múlva költöznek. Csak azóta sem vettem elő.
Paranoia ON.