Úgy tisztességes, ha a jót is leírom, nemcsak a rosszat.

Rehabilitálnom kell a Szőke Csajt. Előzmények: [1] [2] [3]

Szokásos Véletlenszerű Találkahelyünkön, az öltözőben telefonáltam épp, amúgy nőileg. Ami azt jelenti, hogy egyik lábamon volt cipő, a másikon már (vagy még) nem, a nyakam körül tekergőzött a pulóverem, amire egyébként vigyázni kellett volna, nehogy összerúzsozzam és természetesen karomat kordában tartva: a pulcsi ujja beleakadt a fülbevalómba.

Tehát nagyjából így.
A másik, szabad kezemmel és fülemmel pedig tartottam a mobilt. Épp egy telefonszámot diktált barátném, amit hangos szavalással próbáltam memorizálni. Kismilliószor elmondtam...

És akkor jött Ő.
Szőkeségéhez "méltatlanul" mellém lépett és elkezdte bepötyögni a mobiljába az általam szavalt telefonszámot iziben.

Ezennel rehabilitálom, megbocsájtom vétkeit, gyarlóságát és bárdolatlan megnyilvánulásait.
Miképpen...Ti is megbocsájtjátok az enyémeket.
(Ugye?)