Hallgatásom feléd puszta helyiidő szerinti csend, egy köztes állapot, félúton...Csak egy felvállalt fogadalom. De hiányzol. Érted? Nem...... Nem hiszem, hogy érted. Hogy érthetnéd...

Szemem már megszokta az éj sötétjét, így most majdnem elvakít a telefon háttérvilágítása. Még reszket a kezem, alig találom el az apró gombokat... Repültem... Mennyei volt, még mindig bennem van a gyönyört hozó, ránézésre is erotikus thai gyöngyfüzér.
Pedig tudtam, hogy nem szabadna... Épp a legziláltabb pillanatban, épp amikor a legszebb a perc... Belémnyilall, hogy nincs itt velem... Forrón lüktetve csak hiányát tapogatom nem tölti ki a bennem lévö űrt...Nem hajol fölém a félsötétben, hogy eszméletre csókolgasson puhán, édesen... Egyedül elkövetett kielégüléseknek sírás a vége...