- ...egyszerre gyűlölöd és szereted.
- Gyűlölöm, hogy szeretem.

Utólag mindig olyan rettentően okos bírok lenni. Életem fontos jelenetei illannak, aztán villannak. Ezerszer, mindig másképp. Minden újabb "gondolatban-vetítéssel" egyre okosabb leszek.

Látom, ahogy elcsókolom azt a csókot, amit a valóságban nem mertem. Hallom, ahogy kimondom azt a vallomást, aminek helyén csend ült az életben. Látom a kezem, amint lágyan szétválaszt húst a hústól és utat nyit a félsötétben kontúrjaiban heverő testbe magának...nekem...és látom, hogy reszketek saját vágyaimtól és a felelősségtől, hogy bejutottam...beengednek...oda, ahol most óvatosan szabad...megkaphatok bármit, de törékeny a pillanat... De mikor ezt megtehettem volna, nem mertem belépni a kapun.
Sőt. Elindulni a kapuhoz vezető ösvényen sem.

És látlak Téged, vágyálmaimba vetítve, mert csak ez maradt. Simogatásaiddal pórusaimba masszíroztad lényed. Ott maradsz és nem moshat le rólam egyetlen fürdővíz sem.

Időről időre eszembe jut: talán tényleg nem nőnek készültem. Talán már jóval túl a félúton is tétoválkodott a Teremtő, hogy [minek is nevezzelek...?] Talán ezért értem meg a homo- és transzszexuálisok gondolatait, álláspontját, vágyait.
Jobban, mint női módra a férfiakat. Talán a párkeresésben annyira olyan vagyok, mint ők, ezért a sok kudarc.
Nem tudom.
Valami félbemaradt bennem.
Néha úgy érzem, női testbe zárt férfi vagyok, aki meleg... Kifésülni ezeket a vágyakat és szerepjáték szerepeket...Szép feladat lenne.

Tudok annyira nő lenni...most mégis csaknem úgy és annyira kívánok valakit, Őt, mint ahogy -hittem- csak férfi sóvároghat egy női testtel szexelés után.
Most meg azon kapom magam, hogy szeretnék uralkodni felette, szeretném magamévá tenni. Megkapni Őt úgy, hogy közben én szolgálom az ő örömét...vigyázni Rá...Fölé hajolni, hogy bőre, öle felszálló illatai ködbe burkoljanak, belekóstolni hajlataiba, ízlelni minden cseppjét, mint kehely szélén csurgó bor...öntözze ajkaim.
Úgy szeretném...