Megint Kecskemétre.
Milannal kedden találkoztam a Gödörben, kapott egy klassz fotót, szépen bekeretezve - magáról. Az arckép érdekes dolog. Ritkán látjuk-nézzük magunkat a kimerevített, megállított pillanatok tükrében. Főleg mások szemével. Végülis, ez a kép azt mutatja neki, milyennek láttam én őt akkor.

Once upon a time there was a chance named also as wednesday afternoon. I've done my verybest. I was wearing my favourite black clothes and my most beautiful smiley... I saw him and knew that I have to... I stepped to him and sit next to him. But he was just sitting and reading quiet. I leave because he/it was too cold for me.