"Annak vagy túl sok, aki túl kevés hozzád..."
 Persze, ez kimeríti a minden relatív fogalmát.
 De már a Fisherman's Friends-reklámban is elsütötték:  Sind sie zu stark, bist Du zu schwach.

Véletlenül -de ugye véletlenek nincsenek...- rátaláltam a Nők Lapja Café társkeresőjén arra a pasira, akivel a RapidRandi után még egyszer találkoztam és a Westend tetején a libbenő, ránkesteledős gyertyafényben olyan jól elbeszélgettem.

Írtam neki, megkérdeztem, hogy az hogy passzol össze, hogy ő nekem fél estét arról sírt, hogy a nők nem válaszolnak neki, vagy ha igen, akkor is hamar eltűnnek szó nélkül, erre ő ugyanezt tette velem... Ami nem baj, csak logikátlan, satöbbi.
Ezt kaptam ma tőle:
"Szia GG! Köszi a levelet! Már régen találkoztunk, biztosan igazad van, de miért csak most írtad meg? Mi van veled? Még mindig csinos vagy!"

Még jó, hogy több, mint egy hete bejelentkeztem a pszichiáterhez és ma csinál rajtam egy szoftverfrissítést... Ennek örömére a leopárdban jöttem. (tudod, vadászat...) Reggel leszálltam a Kálvin térnél és onnan sétáltam be a Deákra. Fogyi ügyben egyébként annyi van, hogy kb. 82,5 és 83,5 között ingadozok. Ez azt jelenti, hogy nem tornáztam már legalább két hete, azaz a kaját kell nagyon okosan, hogy tudjam tartani ezt. Nincsenek eltúlzott illúzióim az augusztussal kapcsolatban, egész hónapban itthon lesz a tesóm, vagyis az otthoni tornának lőttek, mivel szét van nyitva az ágyam, hogy elférjünk, azaz nincs hely -hejjj!- tornázni.

Jó, tudom, ott az ingyen belépő a Stadion Fitnesszbe, ahová még el sem toltam a képemet, pedig van ott minden, mi szem-szám és zsírpárna ingere... Igaz.
Tegnap chat-en egy neve elhallgatását kérő kedves ismerősöm nagyon aranyos volt... Azt mondta, summázva, hogy fizet nekem egy szolibérletet, menjek napozni és attól visszanyerem a jókedvemet és az önbecsülésemet. Nem hittem volna, de megfogadtam a tanácsát és hazafelé tényleg bementem egy szoliba. Csak öt percet, -hallod, Zokni!- mert hogy lassan, fokozatosan. Vettem bérletet.

Ma pedig...12 éve, hogy itt dolgozom, ahol.