1977-ben ezen a napon az történt, hogy anya meg apa valamiért felugrott a tanácsilag frissen kiutalt, új építésű lakótelepi lakásunkba és magukkal vittek engem meg a tesómat is, mert logisztikailag ez volt az egyetlen megoldás. Akkor én egy hónap híján 3 éves voltam, tesóm több hónap híján több. Szoba-konyhában laktunk és mi, a két makrancos hölgy, mihelyst megláttuk a hatalmas fürdőkádat, ruhástul bevettük oda magunkat.

Jól sejted, hiába könyörögtek nekünk, hogy már öreg este van és menni kéne hazafelé.

Nem és nem.

Aztán anya azt mondta, hogy akkor menjél és hozd el az összekészített ágyneműt meg azt a régi nagy szivacsot, meg a gumimatracot. És akkor ott éjszakáztunk az új lakásban.

* * * 

További híreink.
Egyik kollégám volt olyan gyarló, hogy a bekamerázott areában elcsent egy parkoltatott üveg viszkit. Ma ki is rúgták, leszámolt.

• Vasárnap jön tesóm Bukarestből.
  
• Aznap lesz adventi koncert, amire kaptam szép meghívót.
  
• Hétfőn reggel Széchenyi fürdő.
  
• Hétfőn este megint Mindentudás Egyeteme, jubileumi, 150. előadás.
  
• Keddre megint nyertem színházjegyet.
  
• Meg kéne nézni a Casino Royale-t.
  

"Nincs idő a fejfájásra."

Januártól fizetésemelés, soronkívüli. Remélem, ez nem zárja ki az éves, megszokottat áprilisban. Nagyon visszafogtam a költéseimet, tényleg, de valahogy csak nem az igazi magasarkú cipike nélkül. Ezt nem úszom meg...kell egyszerűen. Mert már nagyon...szóval, érted.

Ma reggel Yoga Zone, felvételről. Éhnyomorra. Bírom, mikor Alan, aki minden egyes snitt után elmondja, hogy "Háj, máj néjm iz elen..." szóval ilyeneket mond például, és látszik a szemöldökén, hogy komolyan is gondolja: Toljuk a jobb bokát a bal csuklóhoz... Most hajoljunk előre és lélegezzünk a csípőnkbe."

Remélem, még kicsit késik a hóesés, mert a kora reggeli belvárosi-dunaparti sétámról nem szívesen mondanék le. Hát, így vagyunk mostanában. Mi. Tudod, mi, akik csípőbe lélegzünk.